Nem próbálom elmagyarázni amit felvetettél.

A Bell-egyenlőtlenség a maga nemében szép és igaz. Csakhogy.

 

A kisérletek részleteinek ismeretében jelentéktelennek látszik. Hiszen amiről beszélnek, a csatolt fotonpárok, az a kisérletben mérhető fotonoknak csak kis hányada, Ha az összes foton összefonódott lenne, akkor szószerint lehetne venni a Bell-egyenlőtlenséget, és lehetne gondolkozni a távolhatáson, vagy az időbeli visszahatáson. De addig nem.

 

Okoskodás helyett olvassunk kicsit:

 

page 9 /371

A JÁNOSSY-KÍSÉRLETEK – III.

http://www.epa.hu/00300/00342/00233/pdf/FizSzem-200911.pdf

 

 

page 13,  /339

A JÁNOSSY-KÍSÉRLETEK – II.

http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz0910/FizSzem-200910.pdf

 

 

Az első link ami fontosabb. Szerintem itt a kulcsmondat:

Nem furcsa, hogy egy koincidenciaberendezés interferenciát (lebegést) mért?

Mert számomra ez nem furcsa. Aki ismeri a fotonpár keltésének a részleteit, az tudja, hogy a kristály olyan területéről kapják  meg ezeket a fotonpárokat, ahonnan két ellentétes spinű és frekvenciájú foton érkezik. A kvantumfizika és a klasszikus hullámelmélet szerint is mindkét fénysugár mindkét irányba halad. A lebegés azt mutatja, hogy ténylegesen mindkét irányban ott vannak a hullámok.

 

   Megmutatjuk, hogy az akusztikából ismert lebegés és az optikából ismert interferencia ugyanazon jelenség két oldala.
A második linken ez olvasható. És bizony attól, hogy valahol nem kapunk időben stabil interferenciát, attól még lehet ott interferencia, csak időben nem állandó. Ez a csatolt fotonpárok titka. A két ellentétesen forgó hullámvektor interferál, de az interferencia csak az egyes hullámpároknál stabil, a következő hullámpár már teljesen más fázissal fog interferálni, ami miatt nem látszik az interferencia. A detektálhatatlanságot ez a lebegés okozza.

A kvantummechanika szerint két ellentétes spinű foton nem interferálhat. Nos ez téves.