Ja és még valami: éltem és dolgoztam is már külföldön. Lényegesen többet kerestem, mint itthon. De hazajöttem, mert más dolgok fontosabbak voltak. Hiába volt egy magasabb életszínvonal, nekem hiányoztak az emberek, barátok (az igazi gyerekkori barátok, akikkel annyi közös emlék van, és ha itthon maradunk, akkor ezek nem csak emlékek, amiken nosztalgiázni lehet, hanem rendszeres mindennapok), a környezet, a gyökereim. Nem akartam egész életemben külföldi lenni máshol. (Nem a nevem miatt... Azt lazán átváltoztattam, Anikaként mutatkoztam be és kész.) Így én most azt tudom mondani, hogy ha rajtam múlik, és nincs kényszerhelyzet, akkor én maradok. Alakulhat másképp is - akkor úgy jártam...

De egész életemet arra berendezni, hogy egyszer majd lehet, hogy menekülök innét? Minek...

Az egy teljesen más helyzet lesz, és ha amiatt akkor névváltoztatás szükséges, az is OK, hiszen ha innen  elmegyek, úgyis minden megváltozik. és annak megfelelően ferdítem majd a nevem hangalakját, amilyen országban adott esetben majd letelepszünk.

van egyébként olyan gyerekkori barátunk, aki külföldön él, és hív, mi is menjünk. Eszemben sincs. Amíg élnek a szüleim, amíg több gyerekkori barátunk van itthon, addig nem látom értelmét.