Nos igen, számomra nagyon izgalmas, hogy azon rövid idő alatt amíg azon a helyen vagyok mit sodor elém a sors látványilag.

Az ídő akkor is rövid ha néhány óráról van szó, hiszen látni kellene azt a valamit reggel este télen nyáron esőben napsütésben.

Amellett a képek nem érnek semmit ha nincsenek rajta emberek, akik miatt olyan szivesen nézegetjük a régi idők fotóit is.

 

Mostarban épp elsétáltam a hidtól egy más látószöget keresve, mikor az általános ricsajon át a hátam mögött azt hallom

agyííín dvaaaaa trííííí.

Mire kapcsoltam és megfordulva előkaptam a gépet már késő volt.

 belenagyítva ilyen, az ugró előtt egy fecske repúl éppen, olyan mintha kiállna valami a vízből.

 

Tehát erről lemaradtam, nem volt meg az a bizonyos szerencse.

 

Nagyon jó olyasmit találni, mint Jajcében a rituális fürdő oszlopára erősített óra, amin aztán el lehet gondolkodni, miképp került pont oda a new yorki nyugati pályaudvarról.

De ez az amiért érdemes utazni.