A diffrakciós ábra jól mutatja, ahogy az elhajlott sugarak a középponttól egy adott szög N szeresével térülnek el. A sugarak egyetlen pontból indulnak ki.

Ha a kép egy téridő ábra térbeli metszete lenne, akkor a sugarak meredeksége egyre nagyobb, ami egy adott sebesség N szeresét adja. A pontok a világvonal meredekségétől függő sebességgel távolodnak a középponttól, ami az eredeti sugár sebessége. A széttartási szög attól a rácstávolságtól függ, ami a diffrakciót okozta. Ha ez egy elektromágneses hullám volt, akkor annak a hullámhosszától függ.

H a fény rácstávolsága nagyobb mint az elektron hullámhossza, akkor a rácstávolság növelésével a széttartás egyre kisebb lesz. Ez megfelel annak, hogy a hosszabb hullámhosszú fény energiája kisebb. Kevésbé téríti el az elektront.

Nézhetjük a dolgot egy másik oldalról is. A tömegnövekedés az elektron hullámhosszával fordítottan arányos. Ahogy növekszik az elektron tömege, úgy egyre kevésbé fog eltérülni ugyanazon a fényrácson. Ennek oka a ismét a diffrakció törvényszerűségeiben keresendő. Ugyanarra a rácsra egy rövidebb hullámhossz kisebb eltérülést ad. Ezért bontja a CD lemez csíkjai a fényt összetevőire.

Mindig az számít, hogy a két hullámhossz aránya mekkora. Minél nagyobb a különbség, annál kevésbé térül el a sugár. Ez mindig érvényes, ha a rácstávolság nagyobb a hullámhossznál. Amikor egyenlővé válnak, az eltérülési szög extrém értékeket vesz fel. Ez az a tartomány, ahol fotonokból elektron-pozitron párok keletkeznek.