Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele » 11. fejezet
1 Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen…
2 Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert…
4 Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5 Ekképpen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6 Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7 …amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8 Amint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig…
11 … Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
13 Mert néktek mondom a pogányoknak, amennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem…
15 Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18 Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
Én vad olajfa létemre nem is kevélykedek a zsidók ellen, hanem hálás vagyok nekik, hogy beoltattam a szelíd olajfába. Hálás vagyok Istennek a zsidó Jézusért, akit a zsidó Máris szült. Hálás vagyok mindenkor, és mindenért Ábrahám, Izsák, és Dávid Istenének! Mert bizony a zsidók és a keresztények Istene Egy és ugyanaz!
