Gyurica úr válasz | 2011.07.10 09:18:24 © (21745)

Hogy 1956-ban … nem sikerült visszavenni az elidegenülést? Nem sikerült. És? Mit bizonyít ez történelemfilozófiailag? Már, hogy legújabban (a „polgári demokráciákban”) a kulákagyú Vásárhelyi Máriák pöffeszkednek a hetilapok, folyóiratok hasábjain, hogy a morálisan is, intellektuálisan is korlátolt Heller Ágnesek, Tverdota Györgyök lehetnek proccos tanszékvezető professzorok? Ez igaz, miként az is igaz, hogy ma egy bugyigyüjteményes manifesztpuna nagyobb sztár (celeb), mint amilyen egy Öveges tanár, egy Ranschburg professzor volt annakidején és így tovább és így tovább, ez mind igaz. Na, de mit bizonyít? Hogy nem József Attilának, nem Hermann-nak van igaza (noha igazuk van, ugyanis a mondataik, megállapításaik, fölismeréseik cáfolhatatlanok), hanem viszont arról volna szó, hogy a politikai bukás intellektuális bukás is egyben?

©

A politikailag tételezett igazság bukott igazság (már amennyiben megbukott), és még akkor is, ha egyébként intellektuálisan megáll (ti. a természete politikai), míg a fölismert, megvilágosult (tudományosan, bölcseletileg, művészileg tételezett) igazság akkor is érvényes (már amennyiben valóban igazság), ha politikailag (valamilyen körülmények közt) „megbukott”. Például: Aczél György (amennyire én tudom) mindenben egyetértett József Attilával (a legenda szerint Varga Imre úgy igyekezett kedveskedni Aczélnak, hogy józsefattilásra vette a portréját: „Bajszom mint telt hernyó terül / elillant ízű számra szét”), szóval, a lényeg: Aczél megpróbálta a politikába konvertálni, konvergálni József Attilát – majd megbukott. Vagyis paradox módon ugyanazon igazsággal bukott meg Aczél (ő ugyanis politikus, így nem mondhatja, hogy „a történelem majd engem igazol” stb., a történelem ti. nemcsak hosszútávon történelem, hanem rövidtávon is), amellyel viszont József Attila nem bukott meg. Lényeges: Aczélnál a József Attila-i igazság nem politikai, puszta demagógiai eszköz (legalábbis tudomásom szerint), hanem valódi, identifikálódott igazság, csak épp a praxisa politikai, míg József Attila (ugyanazon) igazsága költői, hangsúlyozom: nem „elvi”, „elméleti”, hanem ihleti-költői igazság. Nagyon nem ugyanaz!

Hadd tegyem hozzá: Tverdota nyilván nem erről beszél, Tverdota simán félreérti (pontosabban: egyáltalán nem érti) József Attila versét, költői paradigmáját, így Tverdota hülyeséget beszél. Tverdota intellektuálisan Aczélnak a bakancsát sem pucolhatja meg.

(Csak azért, hogy ne legyen félreértés: a fent használt birtokos szerkezet nem a bornírt helleri birtokviszony, vagyis a „József Attila igazsága” szintagma nem József Attila „saját igazságát”, véleményét stb. jelenti, hanem a költő által fölismert, rögzített abszolút igazságot.)