Belokit egyszer megkérdezték, hogy mire emlékszik a balesetéről. A derék harcos azt mondta, arra emlékszik, hogy Azvedo és Jaksche megálltak mellette, és próbáltak segíteni neki. Ő azt őrzi emlékként, hogy a csapattársai mennyire szerették. Kevésszavú Szása balesetét csak nem láttam, csak később, amikor kép a képben ismételték. De az világos volt, hogy az Astana egy emberként vetette magát a szakadékba a kapitánya után. Bármennyire is szörnyű ez a baleset, Szása mindig arra emlékezzék, hogy menyire szeretik az emberei.