Értem mire gondolsz, és tényleg van abban jó érzés, ha valmit sikerül elintézni, hosszas macerák után, de én azt szeretem, amikor elsőre, könnyedén megy. Van elég szívásom (és náha sikerem) a munkahelyemen, nem vágyom erre az egyéb intéznivalókban. Mondjuk nálunk a komoly gond az volt, hogy a rezidence két utcára nyilik és nekünk egyik közművünk se a saját utcánk felöl volt. Mivel ezt nem tudtam beletelt némi időbe, mire kinyomoztam. Azt azért el lehet képzelni, amikor mondja az EDF, hogy nicns ilyen ház/lakás a rendszerükben ergo két hét múlva kijön majd valaki felmérni, hogy mi kell ahhoz hogy bekössék. Közben meg nyilván volt villany a lakásban, csak a Gardien közölte, hogy neki 3 nap múlva ki kell kapcsolni, ha nincs papírom arról, hogy ebadtam a kérvényt. Aztán szerencsére a villanyóra száma alapján meglettünk, és így már a telefonvonal is meglett, meg szépen lassan minden. Tudom, hogy otthon sem megy egyszerűen (2007ben csináltam végig mindezt otthon), de ott legalább értem, hogy mikor szídja az anyám az ügyintéző és mikor ígér segítséget.

De nem panaszkodni akarok, csak a kinek mi okoz örömet-re reagáltam.

Amúgy pl az adózás és pénzügyi vonal sokkal humánusabb mint otthon. Akár az adókulcsokat veszed, akár az egyéb juttatásokat (pl a gyerekfelvígyázó költségét részben visszakapod, akár mondjuk az, hogy Párizsban ha veszel egy elektromos biciklit, akkor az árból 255 (max 400€) visszakapsz a várostól. Oké, hogy közben drága az autópálya, de az a te döntésed, hogy kell-e vagy sem. Az együttélők adóztatása, a gyerek elszámolása meg aztán végkép durva (pozitív irányba).

Szóval semmi sem fekete vagy fehér, nyilván az ember a tapasztalatai alapján össze tudná rakni álmai országát, aztán rájön, hoyg már létezik, csak messze van (nekem Ausztrália).

G