Lehet, hogy Ungvári Tamásnak nincs csőlátása (szerintem Vámos Miklósnak sincs, Moldovának sincs – amúgy persze nem tudom, milyen a csőlátás konkrétan), de semmi jelentősége, merthogy én regényíró-mestert „ajánlottam” egy kedves, regényírással próbálkozó asszonkának. Megvallom, főként a magam szórakoztatására, ugyanis pontosan tudom: Babarczy Eszter egy nyikkot nem ért abból, amit írok.

Szóval, lehet, hogy Ungvárinak nincs csőlátása, ám, hogy nem regényíró, az is biztos. Mester viszont csak az lehet (szerintem), aki gyakorló regényíró. Illetve az lehet mester, akiben van hajlam, szándék a mesterszerepre; mondjuk így: tanítótípus. Márpedig Ungvári nem tanító, még csak nem is oktató, hanem kioktató fazon. Minden gesztusa öntelt egocentrizmusról, primitív nárcizmusról árulkodik. Nem állítom, hogy nem tud regényt elemezni, ám ami édeskevés, legalábbis nem segítség a regényíróvá válásban. Szerintem Moldova tudna segíteni, és szerintem Vámos Miklós is. Szerintem Ungvári nem. Na most, szerintem azért szaporítom itt a „szerintem” szót, merthogy a fórumozósdi nem több, mint játék. Hülye az, aki halálos komolyan veszi. Vagyis, ha Ungvári, akkor legyen Ungvári. Sag’ schon. Babarczy folyamodjék ahhoz, akiben bízik! Egyébként senkihez nem fog folyamodni, ezt én most borítékolom, ti. Babarczy Eszter kb. olyan, mint valamely Ungvári professzor negyedosztályú változatban, kiszerelésben. Bornírtan egocentrikus. Patológiásan nárcisztikus. Mondok egy példát. Rónai Egon ugyebár az ő „kis generációját” igyekszik favorizálni az ATV-csatornán gründolt műsorában. Rónai nem csekély nagyralátással generációnak minősíti a korosztályát, igaz, csak „kisgenerációnak”, de generációnak, így nyilván Babarczy Esztert is „generációs alapon” szólaltatta meg a múltkor, tekintve, hogy az ég egy adta világon semmi nem érdekelte a műsorvezetőt, sem Babarczy Eszterből, sem pedig általában, semmiből semmi. Attól volt boldog, hogy idióta, talmi riportocskák bejátszásával sikerült valamelyest megríkatnia az egyébként idegileg nem egészen stabil interjúalanyát. Nem férfi az ilyen, gyerekek, még női takonykának is kevés. Na most, ha az ún. Fidesz-korosztályt egyetlen szóval kellene leírnom, a sunyi jelzőt választanám. Már a genezisük is alattomos, már a Fidesz alapító okiratában ez olvasható: „Felhívjuk a KISZ tagjait és szerveit, hogy anyagi és politikai eszközökkel támogasson minden olyan kezdeményezést, amely az ifjúság politikai képviseletét teljesebbé teheti… A Fidesz elsősorban nem valami ellen, hanem valami érdekében óhajt politizálni”. Magyarán: az a mocskospiszkos rohattegy bolsevikszemétanyjukba a rohatmocskospiszkos komonistáknak, hogy azok támogassák a Fideszt! „Anyagi és politikai eszközökkel”. Ez volt a fiatalosan avantgárd demokratikus imperatívusz. Alapító okiratban rögzítve! Továbbá: Orbán 1989. június 16-ai temetési beszéde is sunyi szereplés volt, mert kizárt, hogy Orbán ne tudta volna: pontosan úgy kergeti ő az országból a ruszkikat kifelé, mintha Vitéz László a magamagától kipurcant ördögöt püfölné a liberális palacsintasütővel. Míg Babarczy Eszter „Fidesz-árvának” vallotta magát a tévében, s amire Rónai Egon jó nagyokat bólogatott az ő példásan kopasz fejével (ami pedig külön szégyen a kopasz férfiakra nézve – mert egy „kisgenerációs” Fidesz-korosztálybeli ember ne legyen kopasz, bassza meg, hanem viszont legyen haja, követelem: ezek ne hasonlítson ránk semmiben!), de mindegy, Babarczy Fidesz-árvaként (értsd: jó fideszesmód) azt állította a tévében, hogy ő őszinte ember. És közben nem szakadt le az őszinte smink az őszinte arcáról.

babarczyeszter válasz | 2006.01.29 21:11:36 (2642)

Az unalomról szóló szöveg -- sok régi esszémhez hasonlóan -- ironikus és játékos, szándékos nyelvi rontásokat tartalmaz… rejtekező-bújkáló szöveg.

Előzmény: Lambrakisz (2640)

Hogyan illik össze a manifeszt „rejtekezés-bujkálás” az őszinteséggel, illetve fordítva? Ha erre a kérdésre ad valaki megfelelő választ, visszavonom az állításomat, mely szerint a Fidesz-korosztály (árváikkal és nem árváikkal, édeseikkel és mostoháikkal) sunyi korosztály (kivételek persze mindenütt vannak). Mármost oda akarom kifuttatni az én furfangos logikámat, hogy: miként az unokák általában a nagyszüleikre hasonlítanak, úgy a Fidesz-korosztály voltaképpen az alamuszi Hellerek, Almásik, Vajdák, Faragók, Ungvári Tamások színtézise. És nem az antitézise. Kivételek persze mindenütt vannak (pl. Moldova). Tehát. Nem tartanám életszerűtlennek, ha Babarczy Eszter Ungvári Tamásban keresné a mesterét, olyannyira, hogy praktikusan egyáltalán nem érdekel a dolog, a „tanácsom” annyiban játék, amennyiben játék volt elképzelnem, hogy én Babarczy Eszter aggódó papája lehetnék.