Sokan félnek a világ hullám-leírásától, mert a determináltságot vélik benne látni.

Ha minden hullám minden esetben lineáris szuperpozicióban lenne, akkor beszélhetnénk a világ determináltságáról. Akkor a hullámok csupán átmennének egymáson, és így építenék ki a konstruktív interferencia helyeket.

Csakhogy ez így nem mindig igaz. Amikor az egyik hullám egy rács, akkor nem tisztán lineáris szuperpozició van, hanem az egyik hullám hat a másikra. Ez teljesen egyenrangú helyzet a kvantummehcanikával. Valójában ez a kvantumok világa. Ezt írja le a Schrödinger egyenlet, a Dirac egyenlet, és sorolhatnám még a többit.

Amit kapunk ezekből az egyenletekből, tisztán valószínűségek, de hát mit is kezdjen a fizika egy mérhetetlen hullámmal?

Számolni lehet ezekkel a hullámokkal, és a kapott eredmény sokkal pontosabb, mint amit bármelyik más megközelítéssel kapnánk.

Remélem lesz olyan kisérleti mérési eredmény, amit majd csak és kizárólag a Diffrakciós-elmélettel lehet majd magyarázni.

Ennyi.