Szép jó napot!

Hát valóban nem könnyű, de Én is azt mondom nagyon is megéri. Nulla nyelvtudással bankszámlát nyitottunk, víz, áram, telefon, net, stb. saját névre jön, kocsit vettünk, biztosítást kötöttünk, most költözés előtt állunk, az új albi megvan, ingatlan irodaban picinyke nyelvtudással voltunk bent, megkötöttük az albira is a biztosítást. Párommal, mindig ugyanabba a bankfiokba, vagy biztosító ügyfélszolgálatára megyünk be. Néztek is rendesen, hogy itt vagyunk még Versaillesban? :) Aztán párom tegnap végre először kinyitotta a kis száját franciául :D, ők meg ugye angolul próbáltak készülni,mert ismernek minket :) de hát még mindig nem beszélnek angolul rendesen. A lényeg hogy az irodavezető beszólt a saját kollégájának, hogy a kedves külföldi ügyfélnek jobban fejlődött a francia tudása, mint a kolléga angol nyelvtudása :D

De most már tény és való, hogy könnyebben boldogulunk, mert egyre jobban beszéljük és értjük a nyelvet. Meg hát szerintem rájöttek, hogy felesleges gátolni minket az ügyintézésben, mert nagyon is képben vagyunk néhány dologgal kapcsolatban, hála a netes oldalaknak és a fórumnak.:)  DE ami fontos, hogy ha megszólalsz franciául, akkor azért segítenek. Sikerült néhány ismerőst szerezni a fenti ügyintézőkből, és  "csodabogárként" tekintenek ránk, mert nem adtuk fel, és mindent el tudtunk intézni. Pontosabban nem nagyon érdekelt minket az ellenálló magatartásuk. Nem kell hogy szeressenek, de az alapvető tiszteletet adjuk meg egymásnak, mint ember az embernek, függetlenül a nyelvtől és kúltúrától. Ez volt a hozzáállásunk, és úgy gondolom bejött, mert nem csak azt látom, hogy na jól van szerencsétlen külföldi mondd mit akarsz, hanem azért néha elismerő szavakat is kapunk, vagy pusztán elismerő hozzállást tanusítanak a franciák velünk szemben.

Az persze már más kérdés, hogy melyik országnak milyen a mentalitása. A magyar ember hozzá van szokva hogy állandóan szivatják otthon, szóval az itteni nehézség ahhoz képest már piskóta. :) De tényleg.  És amíg nekünk megéri akár anyagilag, akár csupán az ismereteink vagy nyelvtudásunk bővítése miatt, addig érdemes maradni.

Az ember úgy is mindenhol kap hideget meleget egyaránt, teljesen mindegy , hogy hol van.Olyan élet pedig szerintem nem létezik, ahol mindig minden könnyű:)

Így Én csak bíztatni tudok mindenkit. Igyekszem megbecsülni a jelenlegi helyzetünket, és sokat gondolok az otthon maradt családtagokra (szülők, tesó stb..), akiknek már nincs lehetőségük külföldre menni egyéb okok miatt. Nekik minden nap egy valóságos küzdelem Mo.-on, és amennyire csak lehet segítem és támogatom őket. És  amíg tudom támogatni őket, nagy ívben tojok arra, hogy milyenek a franciák :) Ne felejtsük el, hogy vannak
 rosszabb helyzetben lévő emberek, családok. Bár igaz, mindenki a saját helyzetéhez mérten szemlélődik. Hát az én mércém Ez.:)

Szép napot mindenkinek.

u.i. Evm mizu az albival? sikerült beköltözni? Most már azért melegebb van itt, így végre nem kell a négy fal közt csücsülni.:)