Miért zsidóz az értelmes középosztály?
Miért zsidóz konkrétan? Például Almási professzor. Mi értelme van a zsidózásnak? Még az ún. „pozitív diszkriminációnak” sincs értelme (épp elegendő a sima emancipáció), hát még a „pozitív rasszizmusnak”. Mire való a zsidózás, túl azon persze, hogy ha a professzor populárisan zsidóz a „Nép” szabadságos napilapjában, minden bunkó érti a szövegét: Há’ iggen, ökh, a zsiddók. Idézem: „amíg a teljes középosztálybeli, értelmiségi elit [ti. a zsidó, a sváb és a kulák] élt, írt, dolgozott, jelen volt, kommunikált – a taplóság nem jutott szóhoz”.
Tehát. Az esztétaprofesszor erőset toppant két Toldi Miklós-i lábával, keményen a történelem szeme közé tekint, majd bátran kijelenti: csak a kulákok értettek a „falusi gazdálkodáshoz”. És ami még úgy, ahogy érthető, ilyen az újsütetű professzori bölcsesség. Nyilvánvalóan nem igaz az állítás, s már csak azért sem, merthogy másutt, más összefüggésben épp ezek a liberális professzorok süvöltözik az emberek fülébe: az állampolgár fizikailag is, szellemileg is legyen versenyképes, legyen mobil, váltson lakóhelyet, váltson életformát, ha kell, váltson szakmát, az élet permanens tanulás és így tovább és így tovább, ismerjük a liberáldoktriner hiszekegy minden lózungját. Vagyis. Ha a „falusi gazdálkodás” olyan, mint bármely szakma (képesítés, képzettség), miszerint lehet váltani egyikről a másikra, akkor vajon mitől fölkentek éppen a kulákok mezőgazdaságilag? Az ókori papság azért őrizte (ha kellett, fegyverrel is) a privilégiumait, mert pontosan tudta: a pórnép által borzongott misztikus tudomány, pl. a csillagászat (melyből az égi papság földi hatalma sarjadt) simán megtanulható. A szabadkőművesek egészen elképesztő műszaki objektumokat alkottak, miközben számukra is világos volt: amit tudnak, minden további nélkül elsajátítható, talán már gyengeközepes műszaki érzékkel is. A szabadkőművesek ezért szerveztek titkos társaságokat, ezért alakultak ki, máig ható tradícióként, az ún. „szabadkőműves páholyok”, s én ezért nem értem: miből gondolja Almási professzor, e kiélemedett-kuláklófarka alól alágőzölgő, városi virsli-potyadék, hogy a parasztember, aki falun született, vagy pl. a rácegresi pusztán élte le egész életét, ötéves korától (kis)cselédként, majd béresként, napszámosként dolgozott, tevékenykedett, nem képes megtanulni a „falusi gazdálkodást” pl. az aranykalászos gazdatanfolyamon, vagy horribile dictu az agráregyetemen? Illetve értem: aki nem tud érdemi, értelmes dolgot közölni az újságban, az ír valami hülyeséget. Az újságban. Hogy jobban tenné, ha inkább kussolna? Nyilván jobban tenné, ám az élet nem így működik, gyerekek! Nem úgy, hogy értünk valamihez, tudunk valamit, s arról beszélünk, hanem az történik, hogy az „elitentellektüel” csak mondja, mondja, ami épp eszébe ötlik, míg a másik „entellektüel” vakkant rá, hörög rá valamit, vagy nem vakkant, nem hörög semmit, csak nyüszít magában – és ennyi. Nagyjából ez az „értelmes középosztály” által kondicionált társadalmi kommunikáció (vita, párbeszéd, véleménycsere, nézetütköztetés stb.).
Én pedig mindezt bunkó dolognak tartom, de amire még ráfoghatjuk: ízlés kérdése. A von Halbidiot-protzigsalon aus művelt embertől ennyire telik, nem öröm, de mit tehetünk? Semmit. Miért? Mert az esztétaprofesszorság ugyan megtanulható, sőt még a szakszerű lócsutakolás is megtanulható (én a fiamtól lestem el a fortélyait, ő a berényi lovardában), szóval: a lóápolás tanulható, míg a lóporra születni kell. Almási professzornak kevés jutott belőle. Jó. Nadeviszont, miért kell zsidózni? Ez a kérdés. Ha ugyanis a kulákság szakma, a kulák von Landwirtschaft-kunst aus művelt, mintegy értelmes középosztálybeli alany (persze nem az, de föltételezzük: ha az volna, ha a kulák von Pferdegeschirr aus tartozna az elithez), akkor is, hogy a lószerszámba jön ide a sváb?! Milyen alapon elit a sváb, például a magyarhoz képest? Az entellektüel professzorok von Alfred-Rosenberg-Haus aus műveltségének alapján? Jó, rendben van, Dr. Prof. Kulákegyetemi esztétaprofesszor szerint e kérdésben a német-náci fajelmélet a szellemi iránytű: a sváb gazda faji alapon felsőbbrendű gazda, de legalábbis nagyságrendekkel jobb gazda a magyar, a tót, a szerb, a román gazdánál, és már csak azért is, merthogy a sváb gazda helyből (genetikusan) kulák. Minimum kulák. Világos, éljen Alfred Rosenberg! Ám még így is marad a kérdés: hogyan keveredik ide pluszban a zsidó? Interdiszciplinárisan? A német-náci fajelmélet és a magyar-zsidó fajelmélet szintéziséből alakul ki az egyigaz professzori fajelmélet: amíg a zsidó, a sváb és a kulák „élt, írt, dolgozott, jelen volt, kommunikált – a taplóság nem jutott szóhoz”?
Nem bizarr ez így egy kissé?
Persze, értem én (nem akarok naivnak látszani), tudom, hogy az emberek a sváb, tót, román, zsidó szavakat úgy használják a közbeszédben, mint a hamburger, mobiltelefon, hokedli, nokedli, pinkód, pótgumi… kifejezéseket, az egyik ember mondja a másiknak: zsidó, a másik pedig tökéletesen érti a szót: zsidó. Mi van ezen csodálkoznivaló? A zsidó az a zsidó. Így hát magam sem ezen akadok fönn igazából, vagyishogy a probléma ott kezdődik, ahol egy Vásárhelyi Mária egy 168 Órában zsidózik. Szó szerint idézem és viszonylag hosszan, a szövegösszefüggés érintetlensége okán:
„A kétféle identitású középosztály megosztottságát és belső ellentéteit tovább mélyítette a trianoni trauma: az elcsatolt területekről több százezer, önmagát a középosztályhoz tartozónak valló, ám megélhetési forrást nélkülöző magyar települt vissza. Jelentős részük »keresztény-úri-magyar« mivoltára hivatkozva kívánt egzisztenciához jutni, illetve másokat kiszorítani pozícióiból. A Horthy-korszak pedig - amelynek legfontosabb társadalmi bázisát épp ez, az identitását a származásából merítő középosztály jelentette - legitimációjáért cserébe készen állt arra, hogy e középosztály kívánságát teljesítve hozzálásson a történelem kerekének visszaforgatásához. Törvények és rendelkezések sorával elérte, hogy az állami hivatalok betöltésekor a szakértelem és a teljesítmény helyett a feudális előjogok váljanak meghatározóvá. Olyannyira, hogy még az oktatási rendszert is az előjogok konzerválásának szándékához igazította. A numerus clausus pedig már a húszas évektől törvényesítette a polgári középosztály gerincét adó zsidóság kiszorítását az állami pozíciókból és a szellemi életből.”
Hogy mi a problémám ezzel a szöveggel? (Már ezzel is!?)
Az a főproblémám, hogy voltaképpen (mármint a dolog tartalmát tekintve) semmiben sem különbözik egy Babarczy-szövegtől, vagy egy Almási-szövegtől. Hogy miért? Erről írok legközelebb.
