Az, hogy egy lézerfényhez hasonló sugár hogyan jön létre hullámok szuperpoziciójaként, pontosan ismert.

Annyit kell csak tenni, hogy a "fénysugarat" időben vesszük fel. Ekkor a "fénysugár", ami az elektronnál a valószínűségi amplitudóval helyettesítendő, a térben egy határozott helyet fog elfoglalni, ami mozogni fog. A "fénysugár" téridőbeli szöge azonos a térbeli metszetének a sebességével.

Mivel a Bragg-diffrackciónál egy adott rácstávolságnál a beeső fénysugarak egy adott szög n-szeresével szóródnak, ezért ez téridőben megfele annak, hogy egy adott hullámhosszú "fotonrács" egy adott impulzus n szeresével szórja meg az elektron-hullámot. Az elektron-hullám "lézerfényt". Azért írom így, mert most nem egyszerűen a térbeli elektronhullámra gondolok, hanem a téridőben mozgó, koncentrált hullámra. Az ezt felépítő elemi hullámok a téridőben mindenfele haladnak, pont úgy a hogy a lézerfényt felépítő térbeli hullámok a térben mindenfele mozogva építik fel a vonalszerű konstruktív interferenciahelyet.

A hullámfizika ismererete nélkül ez üres szöveg. Annak ismeretében egy gyönyörű magyarázat a kvantumokra.