Egy kis eszmefuttatàs a régebbi fr.-às témàhoz. Szerintem a franciàk csak azzal torodnek,ami az életben igazàn szàmit: franciànak lenni.

Szilàrd meggyozodésuk, hogy erkolcsileg, egyuttesen és egyénileg is felsobbrenduek mindenki màsnàl a Foldon. Sàrmjuk abban rejlik,

hogy mindezek ellenére sem utàlnak minket, tobbieket: csupàn sajnàlnak bennunket, amiért nem lehetunk mi is franciàk.

Minden tettuket nagyszerunek, ragyogonak tartjàk, és a francia àllamférfiak a reneszànsztol kezdve De Gaulle-on àt egészen Sarkozyig

magàt Franciaorszàgot mindig is ragyogo fényhez hasonlitottàk. Sajàt szerepuket a vilàg tobbi orszàgàhoz mérve pedig szinte

messianisztikusnak vélik. Magukat tartjàk az egyetlen civilizàlt népnek, régen ràjottek az élet abszolut igazsàgaira, ezért ugy érzik,

kotelességuk vezetni és felvilàgositani a vilàg tobbi részét. Miden fotos dologban csalhatalan szakértonek tartjàk magukat, amiben nem 

csalhatatlan szakértok, az nem is szàmit.