Lehetne még faragni, hogy miért nem kell a foton hullámhosszát sin45-el szorozni, ahogy az elektronét sinfi-vel.

Nos, erre több alternatív magyarázatot is lehet találni, inkább nem fárasztok senkit, /már ha még jár erre valaki./

Nagyon érdekes, ahogy a rács tulajdonságait változtatva változik az eltérülés minősége. Egy folytonos vonalakból álló rács legtöbbször csak egyetlen irányba töri meg a sugara, míg egy pontokból álló rács több irányba szór egyszerre. A törési szög mindig a beeső sugár irányához adódik, ami téridőben egy sebességváltozást ad.

Figyelemre méltó még az első eset amplitudó-változása is. Nem hírtelen megy át nfi szögből (n+1)fi szögbe, hanem előszőr csökken az amplitudója, míg a másik sugáré fokozatosan nő.

Ebben a modelben az elektron egy lézernyalábhoz hasonló hullámsokaság, de az irányultsága nem térbeli, hanem téridőbeli. Igy ebből a téridő-sugárból térben mindig egy részecskéhez hasonló metszetet kapunk, aminek az átmérője a hullámhosszal arányos. /legalább akkora./

A sugarak találkozásakor pillanatszerű eltérülés történik. A két hullám jó behatárolható időintervallumon belül eltéríti egymást. Ez ismét ismerős a kvantumok világából.

Ez a részecskejelleg nyílván akkor dominál, ha a két hullámhossz közel esik egymáshoz. Ahogy az egyik hullámhossz nagyobb lesz, a részecskejelleg lassan eltünik. A hullám egyszerre több másik hullámmal lép kapcsolatba, kaotikussá és követhetetlenné válik a folyamat.