A törökök állítólag imádják a főszereplő fickót, mindamellett a sorozat nyilván a török nézők ízlésvilága, kultúrája, elvárásai szerint íródott, ami a miénktől eltérő. Ami nekünk néha már-már giccses, szájbarágós, vontatott, idealista, meseszerű, netán könnyfacsaró, azt ők igen kedvelik.

Nagyon kiütközik például a sorozatból a török ember gyerekszeretete (ami persze az olaszoknál és spanyoloknál is jellemző), valamint az idősek, vagyis a kor tisztelete. A megszólítások: bátyám, testvér stb.

Isztambulban nincs olyan, hogy a buszon egy fiatal nem adja át a helyét az idősebbnek, mert hamar felpofozza valaki, ott nem viccelnek.