Totál mindennel egyetértek, amit írsz, a Medulláról én is már csak a Vökurót szeretem, az addigi albumok a kedvenceim (mondjuk nekem a Vespertine a kedvenc lemezem), érzelmet és melódiát várok a zenétől, amit hallgatok, nem irritáló, eredetieskedő kakofóniát. Ahogy a popjustice fogalmazott anno, a "shouting/tune ratio" teljesen a rossz irányba tolódott el Björknél az utóbbi röpke 10 évben.

Az a szomorú, hogy Björknek totál nincs már meg az az erőteljes mondanivalója/érzelemvilága, ami anno jellemezte, és ezt a hiányt idióta és öncélú újításokkal próbálja leplezni/feledtetni. "Ez a szám is arról szól, amiről kb. 10 korábbi számom, azaz a semmiről, de ez is érdekes, mert ez a szám a szokásos popdal-felépítés helyett, wait for it, 3 perc szünetmentes dobolásra végződik! ezen meg egy méltán elfelejtett japán népi hangszeren klimpíroznak egy hangot! ebben meg nincs is zene, csak egy szótagot ismételgetek vég nélkül! ebben artikulálatlanul üvölt egy férfi! ebben az hallható a háttérben, hogyan esnek ki az evőeszközök a konyhaszekrény fiókjából! stb."

Egy művész nem azért bontja meg a szabályokat, mert nem jut más eszébe, hanem mert ki akar és tud vele fejezni valamit. Aki igazán nagy művész, az meg a meglévő szabályok/keretek betartásával is tud izgalmasat és tartalmasat alkotni.