Az új albumról majd szeptember végéről nyilatkoznék, de van igazság abban, amit mondasz.

De! Ha visszagondolok a Björk-rajongásom elmúlt 15 évére, akkor a legtöbb albummal meggyűlt a bajom. 18 éves fejjel a Homogenic-on is akadt nem egy "magas" dal. Aztán jött a Vespertine, amiről szintén az It's Not Up to You-t és az Unisont tudtam elsőre befogadni. Aztán jött a Medúlla, ami csak a DR9-ig tűnt eszelősnek. Egyedül a Voltán érződött, hogy Björk uralkodik magán. Utólag viszont mindegyik lemeze "felértékelődik", ahogy az ember idővel egyre több "érdekes" zenének teszi ki magát a kalandozásai során. Az első Björk-kazettám a Debut Mixes volt, az albumot akkor még nem is hallottam. Akkor hatalmas csalódás volt, ma tökéletes remixlemezként tartom számon.

De! :o) Björköt egy jó ideje szinte csak akkor hallok, ha gép beválogatja. Ritkán van kedvem tőle végighallgatni egy óra prüntyögést. Jobb eséllyel csöpög a hangszórókból Tanita Tikaram, Sally Shapiro vagy bármi, ami tartja magát a négynegyedhez. Szóval teljesen megértem, ha nem tudsz Björkre figyelni - általában nekem sem megy.

(Filozofikus rész következik: A baj talán az, hogy az ember hajlamos mindig ugyanúgy hallgatni a zenéket. Fél füllel a konyhából, gép előtt, úton munkába, fülhallgatóval, vagy éppen ágyon, nagyon is odafigyelve. Ennek alapján szeret vagy nem szeret zenéket, hogy az illik-e abba a megszokott környezetbe. Pedig ha fognál egy ghettoblastert, és elkezdenéd üvöltetni a Medúllát egy aluljáróban, vagy a Vespertine-t a behavazott Gellért-hegyen, biztosan más élményt nyújtana. Ahogy pl. nem mindegyik zene működik lemezről hallgatva, és nem mindegyik zenekar működik színpadon. Sőt, biztos vagyok benne, hogy még egy Ke$ha albumnak is megvan az univerzumban az az aprócska kis pontja, ahol élvezni tudnám :o) Szóval a nap bölcselete: ha nem tetszik egy album, azt jelenti, hogy nem jó helyen hallgatod :o)