Köszönöm a drukkot, ránkfér... Dokiváltás: nyilván az első reakcióm ez volt, hiszen ez elég nagy baki lett volna (igaz sose tudtam volna meg). De azt sem merem megtenni, hogy uyganabban a kórházban válasszak másik orvost az egyik főorvos helyett... Az itteni másik kórház pedig elég gázos. Egyelőre fenntartásokkal, de maradok nála, aztán meglátom (remélem, innentől kezdve igyekszik majd korrigálni ezt az egészet).

Azért nem értem, mert pénteken ő bizonytalan volt (még valami halovány pulzálást is emlegetett), másokat is odahívott, stb, mielőtt kimondta a végszót - ilyen esetben pláne evidens lett volna a kontroll UH (amellett, hogy tudtommal kötelező is, hogy kétszer, két különböző doki vagy szonográfus mondja ki: missed ab), most meg elég rendesen rámförmedt, hogy hány uh-t akarok még, stb. Egyébként ma ugyanaz a szonográfus állapította meg a normális, élő terhességet, aki pénteken egyértelműen azt mondta, nincs remény. Tippem szerint pénteken a hüvelyi UH-án a másik petezsák elfedte a kritikus részeket (a kapott képen is látszik), és emiatt nem sikerül beazonosítani a szívhangot - ma pedig a hasi UH-án, más szögből, minden okés volt.  Szóval kicsit hirtelen volt a missed ab. kimondása, de ezzel még olyan nagy baj nem is lenne, hiszen erre utaltak a jelek, de hogy ezek után nekem kell kiharcolni a kontroll UH-át... szóval ezzel eddig még nem tudtam megbékélni teljesen...

De egyébként meg inkább előre próbálok nézni :) hiszen visszakaptam a reményt :)