„Nahát, hogy maga mindenre tud valamit okosat mondani!” (szó szerinti az idézet, pontosan emlékszem rá,

 

Tessenek jól figyelni, mert ebben a fragmentumban szembesülhet a topik közönsége a Nagy Titokkal, vagyis Gyurica néni acélszilárdságú és kikezdhetetlen memóriájának ama lenyűgöző példájával, hogy szó szerint és pontosan tudja még ma is idézni, hogy:

 

"Nahát, hogy maga mindenre tud valamit okosat mondani!”

 

Embert próbáló feladat ez, kisíérelje meg bárki, vajon képes-e az évtizedek ködbe hanyatló messzeségéből ily megrendíthetetlen szilárdsággal felvillantani egy bonyolult, mondhatni komplex kijelentést, úgy, hogy annak minden szava  a helyén legyen, és közben maga a súlyos üzenet, melyet közvetít felénk a távoli múltból, ne sérüljön tartalmában.

 

Ennek olvastán biztosak lehetünk abban, hogy Gyurica II. néni annak idején ezt és így mondta a Kossuth Klubban, és nem mást és nem máshogy. És ez megnyugvással tölthet el mindannyiunkat, akik eddig tétován latolgattuk, vajon nem azt mondta-e a nénike, hogy:

 

1. Ejnye, hogy maga..., hanem hogy nahát. Nem azt mondta, hogy "bassza meg", vagy a "picsába", vagy hogy "beszarok", hanem hogy nahát.

2. Azt mondta, hogy maga, és nem azt, hogy Ön.

3. Azt mondta, hogy mindenre, nem pedig hogy annyi mindenre, sok mindenre, semmire, kevésre, sokra.

4. Tud valamit okosat - itt kissé megbillen a szó szerinti idézet, mert nehéz eldönteni, hogy a nénike két tárgyat mondott-e vagy egy határozós szerkezetet alkotott, csak éppen a nyelve botlott, de mivel az idézet szó szerinti, szegényke vélhetően hibásan használt egy "t"-t a valami után, vagy esetleg élőszóban kettéválasztotta, csak a közlő felejtette ki a vesszőt, de témánk szempontjából ez majdnem mellékes. Ezen nem akadunk fenn, nem vagyunk mi Gyuricák.

 

Na kérem, ezért, és nem másért érdemes ide járni. Most már ezt is tudjuk, ráadásul biztosan tudjuk, nem csak úgy légbőlkapva, hanem a memória nagymesterének kijelentésével igazolva, hogy mit mondott Gyurica II. néni a Kossuth Klubban Hermann Istvánnak. Tűvé tehetnénk az egész internetet, de hasztalan, hogy ennek a fontos eseménynek és tételnek ilyen precíz leírására leljünk.

 

Aki efféle kimagasló szellemi teljesítményre képes, azt nagyon komolyan kell venni, és  olvastán lehet, hogy revízió alá kell vonni, vajon tényleg 1966-ban rúgta-e Bene Ferenc a brazilok ellen azt a cseles gólt?