És akkor mit tegyen a jóember?

Választhat: vagy nézi a szinkronos, szétszabdalt,  vágott verziót, de érti a párbeszédek finom rezdüléseit, próbálja követni a cselekményt vagy nézheti gyengébb minőségben, de vágatlanul egy ismeretlen nyelven, számára nem tetsző orgánumú színészeket hallgatva, amiből egy kukkot sem ért.

Fontos részleteket vágtak ki, láttuk az itt is  bemutatott epizódokat, de a drámaiság elsősorban nem  a gyilkolás képi megjelenítésének naturalizmusában rejlik, hanem a verbalitásban, a cselekmény követhetőségében.

Én inkább az előző verziónál maradok, bízva abban, hogy egyszer  lesz még alkalmam az anyanyelvemen is  a csonkítatlan filmet  végignézni.