Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
A fölösleges ember!
Kitaszítva minden szerkesztőségből. Nem hisz semmiben, tehát képes bármit elhitetni magával, bármit az égadta világon. Önmagát is megcsalja, mikor P Szűcs Julit hibáztatja sikertelenségéért.
Előzmény: Gyurica úr (21520)
Tipikus női nyivákolás. A szimpla nő szerint az a fölösleges ember, aki „ki van taszítva minden szerkesztőségből”, az a fölösleges ember, aki „nem hisz semmiben”, az a fölösleges ember, aki „P. Szűcs Julit hibáztatja”.
Vesd össze:
nemezis 2 válasz | 2011.06.18 10:37:15 © (21548)
Nem gondolod, hogy ez az "önmegvalósítás" pártolókon keresztül történő elérésének a sajátos útja?
Ha viszont az, akkor természetes, hogy a felkínált lehetőségek során a pártolói elvárásoknak való megfelelés a legfontosabb és nem az, hogy pontos, elemző munkával esetleg kiírja magát a köztudatból.
Előzmény: Gyurica úr (21547)
Mindezt pedig vesd össze Heller szánalmasan női nyüszítésével: „az első férjem” „politikailag nyomás alá helyezett”. Heller szerint a férje fogalmazta azt a levelet, amely mentálisan egy életre meghatározta őt: mint szellemi és morális szubjektumot, s természetesen mint a nőt is. Heller Ágnes írja a Bicikliző majomban: „Hermann fociőrült volt, ezért minden MTK-meccsre kijártunk, és később, mikor Fehér csatlakozott hozzánk, Pistával és Ferivel, tehát a két férjemmel, sokat jártunk együtt meccsekre”. Vagyis: nem a nő a „fociőrült”, a nő csupán kullog a férje után. Ha két férje is van, mindkettő után.
Szögezzük le: a nő (általában!) nem autoritás, nem autonóm („autokefál”) lény, különösen nem intellektuálisan. Hiszen Heller maga mondja: a szimpla nőben nincs őrület, a nő (általában!) azt teszi, amit az „őrült” „pártolói” (férje, a másik férje, főnökei, szerkesztői...) „elvárnak” tőle. A nő (általában!) akkor tarja magát sikeresnek, ha képes megfelelni a Dominanciával (politikai hatalommal, pártolóval, főnökkel, családfővel…) szembeni elvárásoknak. Ha a nő ellenáll, nem szellemi autoritásként teszi, hanem ösztönösen. Heller: „Az ember végül is az ösztöneit követi. Legalábbis én ezt tettem, akárhogyan magyarázom is”.
A szimpla nő nem tudja, igaz-e, amit állít, csak azt tudja, hogy ő magyarázkodik, ám akárhogyan magyarázkodik: marad ösztönlény. Az ellenállása is ösztönös. (Nem én állítom, a nők írják magukról!)
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
Önmagát is megcsalja, mikor P Szűcs Julit hibáztatja sikertelenségéért. Megjegyzem, aki vagy nem, vagy nem is akar emlékezni rá.
Előzmény: Gyurica úr (21520)
Tipikus női nyivákolás. Ráadásul sunyi, hazug nyávogás, ugyanis a nyivákoló nick egyetlen olyan mondatomat sem tudja idézni, amely igazolná az állítását.
Nem tartom magam sikertelennek, de ha az is volnék, akkor sem egy P. Szűcs Julit okolnék a kudarcaimért. P. Szűcs Juliannát éppúgy gyönge, karakter nélküli embernek tartom, mint a többi lapszerkesztőt (Mester Ákost is beleértve), legalábbis a helleri „maxima” szerint. Heller ti. azt állítja, hogy csak „a zsidóknak van öniróniájuk” (ATV). Mármost én küldtem anno egy kéziratot a Mozgó Világnak, amelyben éppen a „zsidókon” (név szerint: Helleren, Fehéren és Vajdán) ironizáltam (Faragóval mint interjúalannyal balanszírozva, ti. Faragó nyilatkozata szerint „Heller Ági okos nő”), gondolván, Hellernek legalább ebben igaza van: a „zsidóknak” (értsd: a szociálliberálisoknak) van öniróniájuk. Gondoltam: ha valóban így van, a „zsidók” nyilván közlik azt az írást, amelyben a két szerző közül az egyik rajtuk ironizál. Nos, kérném tisztelettel, kiderült: Hellernek még ebben sincs igaza! P. Szűcs Julianna az interjú szövegét „szélsőbalos rugdosásnak” minősítette. (S ezt persze nem nekem mondta, másoktól tudtam meg, nyilván már akkor sem emlékezett rám.)
Kérdezem: ettől érezzem magam sikertelennek? „Én, a született kegyosztó”?
Nota bene: Mester Ákos közölt tőlem olyan írást, amelyben rajtuk, sőt személy szerint a főszerkesztőn is ironizáltam (közben persze magamon is egy picit, ti. én a tökélyen is találok ironizálnivalót, és pontosan ezért vagyok több, mint tökéletes).
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
… P Szűcs Julit hibáztatja sikertelenségéért. Megjegyzem, aki vagy nem, vagy nem is akar emlékezni rá.
Előzmény: Gyurica úr (21520)
A férfi számára részint mindegy, hogy P. Szűcs Juli emlékszik-e rá vagy sem, P. Szűcs Juli nem azonos a „világegésszel”, P. Szűcs Juli dohos kipárolgása nem a „világizzás” „hőmérséklete” (vö. „légy férfi, a fű kinő utánad”). De, tegyük föl, fontos P. Szűcs Juli vélekedése, ám akkor a férfi számára éppen az a nagyon nem mindegy, hogy: P. Szűcs Juli csak nem emlékszik ránk, vagy „nem akar” emlékezni ránk. Kurvára nem mindegy!!! Míg a nő számára mindez mellékes, csak valahogyan kitüntesse őt valamely Dominancia a fölemelő figyelmével. A férfi számára nem dicsőség, ha egy P. Szűcs Juli emlékszik rá. Mi ebben a bóni? Mert pontosan az számunkra az igazi siker, ha a „P. Szűcs Juli” nem pusztán emlékszik, hanem éppen azért, mert igencsak emlékszik, nagyon „nem akar” emlékezni ránk. Még az emlékünktől is daráznak a cenkek.
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
aki vagy nem, vagy nem is akar emlékezni rá.
Előzmény: Gyurica úr (21520)
Ezzel, a férfit, mintha hájjal kenegetnék. Tessék nekem elhinni!
Persze nem személy szerint engem, ti. ebben a vonatkozásban már posztférfi vagyok (vö. „jenseits von Gut und Böse”, „az értelemig és tovább!”), engem már messze nem érdekel egy „P. Szűcs Juli” memóriája. Ha P. Szűcs nem emlékszik, éppúgy nem keserít el, mint ahogyan nem boldogít, ha „nem akar” emlékezni rám. Ilyen férfi a „meglett” férfi. Sztoikus, ironikus – nemcsak a versből tudja, többször megtapasztalta: a fű kinő utánunk.
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
A fölösleges ember!
Az elfogadott társadalmi értékek világából kilépve, magára hagyva, nem számíthat másra, senkire-semmire legfeljebb sajátos tehetségére…
Előzmény: Gyurica úr (21520)
Ez szintén hájjal kenegetés. Hangsúlyozom: a férfi nem egy vacak „P. Szűcs Juli” talmi kegyének birtoklásától érzi magát férfinak, hanem pontosan annak tudatától, hogy „nem számíthat másra, senkire-semmire legfeljebb sajátos tehetségére”. Arra viszont számíthat! Vesd össze Jack London regényeivel, Moldova elbeszéléseivel, Ady, József Attila verseivel, illetve (a másik oldalról) Heller Ágnes női vinnyogásaival!
Hogy meg tudtam-e hódítani P. Szűcs Juliannát (nem a „nők vonatkozásában” természetesen)? Hogy föl tudtam-e kelteni Mester Ákos, Faragó Vilmos, illetve Papp Zsolt, Gombár Csaba figyelmét? Ez számomra ténykérdés. Hogy P. Szűcs számára fontosabb voltam-e Heller Ágnesnél? Ez is ténykérdés. Nem voltam fontosabb, de nem is tartottam lényegesnek, hogy egy „P. Szűcs Juli” szemében (emlékezetében) fontosabbá váljak egy intellektuálisan alultáplált, fostos kis besúgónál. (Én a Bicikliző majom elolvasása után pontosan tudtam, hogy Heller spicli, „szélsőbalosan” ugyan, de tudtam! Erre szociálliberális tanúim vannak, már azok persze, akiknek nem szociálliberális a memóriájuk.) Hogy Mester Ákos számára fontosabb voltam-e Megyesi Gusztávnál? Ténykérdés. Nem voltam fontosabb. Mester Ákos szó szerint ezt mondta: „nem közlöm a glosszát, mert nem akarok belerúgni Megyesibe, szükségem van az írásaira”. Mármost a férfi ezt tudomásul veszi, a férfi ugyanis „tudja”: innentől Megyesi sem küld több cikket a 168 Órának, sőt expressis verbis ezt írja majd az Élet és Irodalomban: „Mester Ákos egy fasz”. Mindazonáltal Mester Ákos is férfi, nem szúrja szíven magát sem akkor, ha Megyesi „fasznak” nevezi, sem akkor, ha én „hernyónak” nevezem őt.
Ilyen a férfivilág, hölgyeim.
Egyébiránt, ha tudnék úgy írni, akkor sem akarnék olyan lenni, mint Megyesi Gusztáv (és nemcsak az idióta „huhogós” cikke miatt), ha módomban állna, akkor sem óhajtanék a Mester Ákosok, Megyesi Gusztávok közé tartozni. Közéjük sem.
Bizony, ilyen a férfiak világa!
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
Megszabadulva minden társadalmi kényszertől és képmutatástól az Index fórumán talált éltető otthonra.
Előzmény: Gyurica úr (21520)
Nem vagyok magamtól jobban eltelve a kelleténél, vagyis pontosan annyira vagyok magamtól eltelve, amekkora a térfogatom, így minden torzító szubjektivitás nélkül kijelenthetem: a kárhoztatott tény, mely szerint én „az Index fórumán találtam éltető otthonra”, az Index fórumát pozitívan minősíti. Ezt a fórumrovatot én minősítem, nem pedig az a Babarczy Eszter, aki ugye a fenti logika szerint nem „szabadult meg minden képmutatástól”, ezért „sikeres”, ezért „nem fölösleges”, ámde:
babarczyeszter válasz | 2009.04.01 11:19:27 (14990)
Ezt a topikot véglegesen elhagyom. Köszönöm a beszélgetéseket, sokat tanultam. Találkozunk máshol, másképp.
©
Találkoztok. A P. Szűcs Julival. Jó, de azért majd emlékezzetek rám! És persze arra az Index-fórumra is, amely itt hol decensebb, hol egészen durva női köpködéssel van alábecsülve, lepocskondiázva.
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
… az Index fórumán talált éltető otthonra.
Előzmény: Gyurica úr (21520)
És??? Ez szégyen? Ha igen, akkor miért tetszik itt már-már a reszketésig menő eszelősséggel csetelni? Miért nem tetszik eltávozni a magasabb rendű szellemi szférákba? P. Szűcs Juli köténye mellé például. Miért?
Ne tessenek a kérdésre válaszolni, tudjuk, miért!
Gondoljátok meg válasz | 2011.06.18 19:15:27 © (21549)
fölösleges ember!
Előzmény: Gyurica úr (21520)
A szimpla nő akkor nem érzi magát fölöslegesnek, ha egy „P. Szűcs Juli” megsimogatja néki a kicsi buksiját, ha pedig Férfiember a „P. Szűcs Juli”, a simogató Dominancia, még üdvözítőbb a dolog. Míg a (valódi) férfi akkor nem érzi magát fölöslegesnek, ha meggyőződött róla: sikerült (és nem véletlenül!) megfogalmaznia néhány olyan mondatot, melynek révén nem a Fórum minősíti őt, hanem ő minősíti a Fórumot.
Ez a különbség.
