Ez most a saját beszámolód, vagy olvastad valahol?

Mindegy, mert ezzel az a probléma, hogy akik nyomorban élnek, azokat nem az adminisztráció érdekli, hanem az, hogy a napi 10-12-16 órás munkájuk után kapott pénzből legalább ennivalót, meg a legszükségesebb dolgot meg tudják venni. Mosószert, néha egy-két ruhadarabot, cipőt gyufát, meg ami a napi jobbágyélethez kell! Lehet a törvényesség, rend indoka mögé bújva ellenőrzéseket tartani, de amíg az emberek nagy része jobbágy, vagy méginkább rabszolgasorban él, addig talán nem az a legfontosabb, hogy a libatelepen páraelszívó legyen. Azok, akik ott dolgoznak, bizonyára nem tudják megvenni sem a tollpárnát, sem a libamájat.

Én ugyan értem, amit leírtál, de ez az egész törvényesdi álságos és képmutstó!

Már a rómaiak is azt mondták, hogy cirkusz és kenyér kell a népnek! Sajnos, kenyér jut a legkevésbé! Ami alatt nem csak a kenyeret értem, hanem mindazt a dolgot, ami a mai fejlettségi szintnek felel meg. Semmivel sem vagyunk fejlettebbek mint a rabszolgatartó társadalmak, csak a korral változik a technikai lebonyolítás. kétezer évvel ezelőtt korbáccsal tartották korlátok közt a nyomorgó embereket, ma szigorú törvényekkel. A mai embernek némileg feljetteb habitusa van, ezért soknak elég fenyegetés a törvény. Ettől ugyan még felfordulhat, de rendnek kell lenni!!!

 

 

 Petőfi Sándor: A XIX. század költői (Pest,1847.január)                       

 

Vannak hamis próféták,akik

Azt hirdetik nagy gonoszan,

Hogy már megállhatunk, mert itten

Az ígéretnek földe van.

Hazugság, szemtelen hazugság,  

Mit milliók cáfolnak meg,

Kik nap hevében, éhen-szomjan,

Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága  

Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

 

Pedig ezt már lassan 2 évszázada írta, de a helyzet változatlan!

Csak ennyi a megjegyzésem az írásodhoz.