Gagánál szerintem a "líraiság" inkább marketing-fogás. Oké, ezt csinálta (egy zongorával énekelni) már 14 éves kora óta bárokban, de annyira személytelenül van felépítve az egész karakter, annyira el szeretné rejteni magát, hogy a mostani lemezénél a "személyes" számok alatt (egyébként van köztük egy kifejezetten Myléne-es) kb. ide éreztem, hogy szenved attól, hogy valamit fel is kéne fednie magából. A zongorázós cuccok inkább arra valók, hogy a kétkedőknek be lehessen mutatni, hogy igen, a Gaga megállna a sok kosztüm meg pártucat háttértáncos nélkül is, meg tud énekelni és zongorázni. Alicia Keys nekem túl RnB, és az a stílus vhogy nem nagyon szokott átjönni, lehet hogy tudattalan faji előítéletek miatt, nem tudom. Viszont ilyen "egyszálzongorázós" énekesnők közül Tori Amost kifejezetten szeretem, de ő már annyira "lírai" néha, hogy az szimplán giccsnek vagy hülyeségnek hat. Meg őneki amikor politizál/közösségieskedik szokott (szerintem) nagyon ostobán állni. Madonna viszont tud lírai lenni, ha akar, de úgy tűnik, egy-két dalon kívül a Ray of Lighttal ezt letudta... (elnézést az Off-topicokért)

Mylénenek meg vhogy megvan valami természetes intelligenciája vagy önkritikája vagy egyszerűen tudja saját magát kívülről szemlélni (ami nagyon nagy képesség), hogy ezeket összeegyeztesse, vagy lehet hogy a francia előadói hagyomány (amiről fogalmam sincs, csak látatlanban beszélek) ennyivel kiegyensúlyozottabb az angolszásznál (és jó alapanyagból könnyebb építkezni). Viszont ami belőle teljességgel hiányzik (és nem is menne neki), az a rock'n'roll attitűd (jó, igen, az Anamorphosée rocklemez, de inkább csak gitárcentrikus, nem pedig igazi belecsapós), és ez valakinek nagyon hiányzik, nekem viszont pl. nagyon nem. De az tény, hogy sokat átvett a legtöbb mai angolszász díva abból, és a közönség elvárásaiban is erősen benne van.

Illetve ami szerintem még nagyon különleges az ő "imizsében" az az, hogy a halál és az elmúlás mennyire bele van építve. Emlékszem, amikor elkezdtem (az Avant que l'ombre-on keresztül) ismerkedni vele, megrémültem, hogy "úristen, ebből a nőből árad a halál", és szabályosan depresszióssá tett a lemez (úgy, hogy a szövegekről nem is volt igazán fogalmam). Azonban azóta valahogy (nem akarok belemenni, mik miatt), de ez az eleme a színpadi egyéniségének az, amit teljesen megértek.

-

Egyébként úgy tűnik, hogy a Lonely Lisából még nemzetközi "sláger" is lehet, nagyon felkapták angolszász blogok, valószínűleg a Hurts remix miatt is.