Mindez rendben (a pite és egyebek), csak egy kérdés:

zsidó-görög-latin-keresztény-modern tradíció szerint

Ez mit jelent? Mi rendezi egymáshoz ezeket a fogalmakat? Nincs latin kultúra (filozófia, művészet, jog), latin nyelvű van, és az előbb római, később globális, de nem nyelvi vonatkozásai folytán. A latin csak eszköz volt, amely egy soknyelvű regionális hatalom, majd világbirodalom egységes vezetését lehetővé tette, de nem hozott létre elkülönült kultúrát. Később a latn a kereszténység nyelvi kereteit is biztosította, annak tartalmától, idológiai-kulturális alkotásaitól jórészt teljesen függetlenül.

Én maradnék a bevált zsidó-keresztény "összegzés" alatt (persze ez az én bajom), mert ez fejezi ki legpontosabban a jelen európai civilizáció legfőbb elemeit, a két eszme egymásra épülését, elválaszthatatlan összefüggéseit, folyamatosságát (egyistenhit, alapvető magatartási és morális követelmények, a jogot befolyásoló legfőbb előírások, viszonylag egységes világnézet), és ez a rendszer magába építette a görög-római kultúra életképes elemeit, utóbbiakat inkább csak a jogban, és azokat is csak ezer évvel később, amikor a kapitalizmus csírái megjelentek, és a főszereplők (állam és tőketulajdonosok) észrevették, hogy mindaz a prakticizmus, amit a justinianusi kodifikáció egybefoglalt, nagyrészt átemelhető az új rendszerbe, megfosztva persze annak összes ideológiai vonatkozásától. Így lett a római magánjog a kapitalizmus máig létező alapja, az adósságtól kezdve a szerződéses magatartáson át a szállítmányozásig.

De még egyszer: nem nyelvi meghatározottsága miatt (latin), miként a görög filozófia vagy a logika (amire hivatkozol) beépítése a későbbi eszmerendszerekbe sem nyelvi kapcsolódások folytán történt.

A tradíciónak itt vajmi kevés szerepe van, a keresztény egyháztudósok később azért nyúltak vissza Arisztotelészhez, mert logikai alapon kerestek bizonyítékot Isten létezésére, és ehhez ő kellő muníciót szolgáltatott, de ez nem tradicionális, hanem eszmei kapcsolódás.