Doppelstangel válasz | 2011.06.08 18:08:09 © (21444)
se a fociról, se Mátrairól, se Mészölyről, se 1966-ról, se semmiről fogalmad sincs.
Előzmény: Gyurica úr (21443)
Ha nincs, akkor sajnálom, én se érthetek mindenhez.
Doppelstangel válasz | 2011.06.08 18:08:09 © (21444)
Semmi nem történt Mátraival
Előzmény: Gyurica úr (21443)
Ezért viszont két talicska szárított kanmacskát is adnék, mármint azért, ha tudnám, ki mondta mindezt a hevesen fórumozó kiscsajszinak. Esterházy?
Nevezzük Agnesházynak! Merthogy mondta valaki, az egészen biztos, és aminél alig-alig képzelhető el nagyobb szégyen. Legalábbis az én korosztályomat illetően.
Azért írom le mindezt, merthogy: jellemző.
Agnesházy művész úr (vs. professzor) nem azt mondta fórumozó kiscuncinak, hogy óh, régen volt az már, galambom, láttam persze a meccset, ám úgyszólván semmire nem emlékszem belőle, nincs is jelentősége szerintem, de ha van is valamicske, engem nem érdekel különösebben; időm sincs az ilyesmin meditálni, épp most fordítjuk le zulukaffer nyelvre a Bulizás a vizesnyolcas tetején című könyvemet, szóval, hogy hagyj engem most békén kedves fórumtársad hülye kérdéseivel!
Valami ilyesmi. Ezzel szemben így tájékoztatja Agnesházy mester fórumozós kiscuncikát von Sechszehnte aus tájékoztatásul: „Mészöly sérült meg”, „Mátraival semmi nem történt”.
Ami ugyebár, túl azon, hogy gyalázat: többszörös gyalázat! Tudniillik itt közhelyekről van szó. Mert az igaz ugyan, hogy Albert is jól játszott (bár a nagy húzás Barótié volt, illetve az öntelt brazilok nem vették észre, Albertet kvázi Hidegkutiként „harmonikáztatják” a két tizenhatos között), Bene is jól játszott, voltaképpen mindenki, viszont – ahogy az újságírói zsargon írta annakidején – „Mátrai volt a mérkőzés igazi hőse”. Láttam is, olvastam is: Hazatért a csapat, egyenként léptek ki a játékosok a repülőgép ajtaján. A fogadásukra összegyűlt tömeg megtapsolta a fiúkat, s amikor Mátrai jelent meg az ajtóban, (szó szerint idézem) „kitört a tapsorkán”. (Elnézést kérek érte, valahogy így zengett a korabeli sportzsurnalizmus! A mai, ha lehet, még szörnyűbb.)
Miért „tört ki a tapsorkán” a repülőtéren? Mert az igaz ugyan, hogy Mészöly a meccs végén vetődve fejelte el Lima elől a labdát, majd első fektében azt mondta Barótinak: „Jaj, Lajos bácsi, eltört a kulcscsontom”, és igaz, hogy Mészölynek ezek után fölkötötték a balkarját, így játszotta végig a hátralévő öt percet (erre a képre emlékszik Agnesházy Pál), míg az is igaz (s erre sajnos már nem emlékszik Agnesházy Pál), hogy Mátrai még a félidő elején ütközött Jairzinhóval (külön groteszk fintora az irodalmizált futballnak: mindez a tatabányai Szepesi helyén – Mátrai ugyanis valóban von Sechszehnte aus keresztezett –, pontosan a magyar „tizenhatos mélységében” történt), szóval a lényeg: Mátrainak a jobbválla sérült meg. Ezért egy félidőn át úgy tartotta a jobbkarját (ő felkötés nélkül), mint Mészöly a meccs végén a balkarját (felkötéssel). Vitray így kommentálta a dolgot: „Mátrai furcsán tartja a karját”. Na most Mátrai e „furcsa kartartással”, illetve fejjel előre dőlve vetődött bele Lima lövésébe, egy pillanatra el is ájult. Kérem, amiket sorolok, mind-mind banalitás, s erre mondja Agnesházy művész úr (hadd ne nevezzem Kakaházynak az ilyet!), erre mondja kiscuncinak, hogy Mátraival nem történt semmi: „Nem történt semmi, Cuncikám, a fórumozó blöfföl”.
Hogy aztán Alberték, Benéék ijedtükben verték meg a brazilokat? Ez szerintem költői kérdés. Mátraiék ijedtükben voltak hősök, ám akkor is azok voltak, tipikus magyar hősök, de adv ibi héroszoknak tekintendők! Erre nem emlékezni?! Különösen Mátrai vonatkozásában?! Igen nagy kakaházyság ez, kérném tisztelettel…
Az persze igaz, nemigen akartam én itt nyalni senkinek (különösen nem egy akárkinek, egy akárki cuncikájának), vagyis: Farkas második gólja után olyasmi történt Mátraival, amelyről biztosra vettem: gyakorlatilag senki nem tud róla (csak én!). Viszont, hogy semmiről és voltaképpen semmit se?! Egyedül a Mészöly? Ahogy Moldova meglepett paraszt bácsija mondotta a repülőgépen: ezt azért nem gondoltam volna!
Minden el lett felejtve? Jó. Na, de akkor mi maradt meg ezekben az emberekben? Mi maradt meg az Agnesházyakban? Hogy „nem juthattunk tovább a szovjetek ellen”?
Én a maiakat értem. Legyek őszinte? Nem irigylem őket. Nékik az ántivilágból Heller Ágnes maradt, Esterházy Mátyás, Szabó István, Novák Dezső… na de könyörgöm, a brazilok ellen nem Novák játszott, hanem a Káposzta! Hogy mindegy volna? Lehet. Szerintem viszont nem egészen mindegy!
Doppelstangel válasz | 2011.06.08 18:08:09 © (21444)
agyadnak az a vezérlőközpontja, amely a "Bocsánat, tévedtem" formáció kialakításáért felelős, végzetesen elsorvadt.
Előzmény: Gyurica úr (21443)
Ez hülyeség. Persze, ha jelentkezik valaki, s közli: valami kárt, bosszúságot, kellemetlenséget okoztam néki azzal, hogy „tévedtem”, „66” helyett „64”-et írtam, akkor legyen: elnézést kérek tőle, de csak tőle (!), és bocsánatot még tőle sem. Egy obligát pardon, sajnálom mindenesetre kijár, és meg is kaphatja, aki külön kéri. Mert – ismétlem – az idézett állítás többszörös szörnyűség; és nem pusztán azért, mert a „bocsánat” kifejezést inflálja (nyomorult ember, aki „bocsánatot” kér szinte mindenért), hanem mert – mint mondottam – nagy marhaság lett ide leírva. A „64” (a „66” helyett) nem tévedés. Az elírás nem tévedés. Tévedés akkor volna, ha igaza volna annak a fórumozó kiscuncinak, aki még annyit sem tud erről az egészről, hogy az 1972-es olimpia nem NSZK-olimpia.
A tévesztés szó azt jelenti, hogy a 6-os szám helyett 4-est írunk (esetleg ütünk, ti. ez sem mindegy; egyébként én erősen „diszlexiás” vagyok ilyen értelemben), míg a tévedés valóban az volna, ha a tokiói olimpiát kevernénk az angliai világbajnoksággal, ha valóban kevernénk a dolgot, mint valamely hevesen fórumozó kiscunci Münchent az NSZK-val.
Doppelstangel válasz | 2011.06.08 18:08:09 © (21444)
A nejedet tolod előtérbe, mintha bárkit érdekelne.
Előzmény: Gyurica úr (21443)
Engem érdekel. Ezért írok róla. Az pedig, hogy rajtam kívül, „bárkit érdekel”-e, vagy sem – ez már valóban, ez már engem sem érdekel. Vagyis: akit nem érdekel, nem olvassa. Én olvasom. Ilyen egyszerű.
