Kedves Vizimalom!

Igazàn meghatott hsz-od, mert érzôdik rajta, h szivedbôl jött. Sok dologban egyet is értek, bizonyàra igy van.

Csak egy dolog hiànyzik az egészbôl: a hit. Legyen az akàr Istenbe vetett hit - nem vagyok istenhivô, de azt tapasztalom, hogy akik azok, sokkal erôsebbek lelkileg, kitartòbbak, nem adjàk föl olyan hamar, mint azok, akik nem hisznek sem Istenben, sem hazàban -,

vagy egyszerûen csak a jònak a gonoszsàg fölött aratott végsô gyôzelmébe vetett hit.

Az élet màr eleve egy àllandò küzdelem, bàrhol él az ember. Ha  nem az anyagiak, akkor a betegségek, vagy egymàs meg nem értésébôl adòdò lelki problémàk, szenvedések elleni harc. Nagy port vert föl pl. a France Telecom dolgozòi körében elkövetett sorozatos öngyilkossàgok ügye itt Fr.o-ban (stressz, munkahelyi nyomàs...stb.) Akinek nincs munkàja nehezen képzeli el, h olyanok, akiknek van, jò megélhetésük is, képesek öngyilkosok lenni.

Nem lehetséges, h az emberek hozzààllàsàval van a baj ? Hogy sokan ùgy érzik, h ahol éppen vannak ott nem jò, màshovà vàgynak. Ismerek franciàkat is, akik szidjàk Fr.o-t és sokan mennek innen is külföldre dolgozni.