a születése :)

visszatekintve, tökéletesen illik az elmúlt pár hónapra az "ismeretlen" jelző....amikor fejben feladtam , kitűztem a terep50-et májusi célként, másnap bekopogtatott, majd igazi túlélő gyakorlat , aztán következett a "panaszmentes " státusz , nagyon meglepő módon , majd a túlhordás, és a világra jötte . Közben , döntés , hogy nem választok orvost, lesz, aki lesz .

Sztk-ba járni abszolut nem az ördögtől való függés, elég kellemes tapasztalataim lettek , arcról ( talán névről is ) is ismertek , olyan vizsgálatokon is részt vettem, amiről korábban nem is hallottam . Terminus után 3 nappal itt befekvés a protokoll, majd zselés indítás - 3 napi próbálkozás . Semmi jel nem utalt arra, hogy nálam bármi is készülődne , már 2 nap telt el pluszban . Legjobban attól féltem, hogy mégis császár lesz ( 3. az volt ) . Még vasárnap volt, éppen , amikor ébredtem, és zsupsz , "valami " végigömlött a lábszáraimon . Agyalás..ez, "az" ?? semmi több ..pasi ébresztés ( naná, értetlenkedik , pedig 2 hete "szülni akar " ) , zuhany, Nagynak szólunk , reggel mit és hogyan ( én nagyon reménykedem, hogy mire ők ébrednek baba lesz ) . Hétfőre fordul a nap, amikor elindulunk , az autóban már nagyon fáj. Sürgősségi betegfelvétel, nehéz a járás, javasolják a tolószéket..na, azt nem...álmos arcú szülésznő, eddig nyugiban pihentek. Átöltözés , vizsgálat, nem érzi a méhszájat ( jesszus...) , ctg, gyors előkészületek , újabb szülésznő, újabb vizsgálat , csak 2 ujjnyi tágulás. A fájdalmak 3-5 percenként nagyon hosszan és erősen jelentkeznek, fekszem , és remegek...hééé, ennek "utána " kell jelentkezni, nem most ! Szőlőcukor, utána hányinger , járkálás.....3 körül labda, de nem jó, előredőlök és eltűnik a szívhang .....simán belemennék a császárba, oly szinten remegek, a hányás is rám tört, annyira nagyon fáj, hogy már nem érdekel az utána következő fájdalom, világomat egy fájdalommentes fél óráért ......a császár miatt még egy nospára sem számíthatok ...pasi néha bóbiskol, amikor karmolom a kezét , biztosít arról, hogy ki_fogom_bírni , ne aggódjak...( naná, nem neki kell szülnie ) . Nem nagyon akar beilleszkedni a fej, nagyon fent van,közben pirkad, világosodik kint , új nap születik ,  picit rásegít a szülésznő...jaaaaajjjjj....de, jól haladok, 5-6 között baba lesz , ez így fél öt magasságában biztatóan hangzik . A fájások nem sűrűsödnek , 5 után jön a nyomási inger, alattam némileg átalakul az ágy ( óóó, az a lábtartó...) , tudom, hogy valószínűleg lesz metszés, de utána altatás , a betapintás miatt ( császár miatt így ellenőrzik, nincs-e gubanc ) , jön az orvos , szülésznő elmondja a levegő be, lent nyom, csukott szem..doki azt mondja nem vág, szép lassan jön a baba, 3 és fél kilo lesz ....de annyira fáj, hogy csak húznám el a csípőmet, az egész olyan, mintha nem is velem történne, és felállnék, köszönöm, tovább megyek, csinálja más végig .....persze nem lehet , mély hangok, nyomás , biztatnak, még egy levegő, szétszakadok , de igen, nekem_kell_kinyomnom ..olyan, mintha észhez térnék ( ennyire nem fájt egyik sem , könnyebb volt ) , nyomok és kint a feje , majd érzem, ahogyan kicsusszan a teste is, látom a bömbölő újszülött fiamat ,gyönyörű, rá vártunk, ő váratott minket, s máris ott a megkönnyebülés , kicsit a hasamra rakják , majd megkapja a pasim, várjuk a lepényt, majd jön az anesztes, a segítsége , a csukló belső felén szúrnak, az összes többi helyen szétszúrkálták a vénáimat, de ez most már másodlagos , maszk, majd ébredés , és megkapom végre a csöppnyi emberkét .