Szerintem semmilyen munka nem szégyen, de 30 évvel ezelôtt még ugy gondoltam: megalàzò egy diplomàsnak hàzmesterkedni és màs mocskàt takaritani. Fôleg ha az emberek (a lakòk) ezt még éreztetik is az illetôvel nap mint nap (azt gondolvàn, hogy aki ilyen munkàt elvàllal, az biztos analfabéta).

Franciaorszàgban 10-20 évvel ezelôtt még nem fogadtàk el a Kelet-Europàban szerzett orvosi diplomàt sem, ismertem doktornôt, aki legfeljebb àpolònôként dolgozhatott.

Mindezekrôl (amit irtàl) nagyjàbòl tudomàsom van a netrôl, tv-bôl, ismerôsöktôl. Szomorusàggal is tölt el a dolog, de mégis azt mondom, h az elmenekülés nem a jò megoldàs. Össze kellene fogni a népnek és vàltoztatni. Nem sajnàlkozni, nem panaszkodni, sirànkozni vagy kàromkodni kellene, hanem cselekedni. Tudom, hogy erre mindenki azt mondja: könnyen beszélsz te kivülrôl, ha nem élsz benne a dolgokban!

Ami az anyagi oldalàt illeti a dolgoknak, én sem vagyok jobb helyzetben itt, mint sokan otthon. Ràadàsul semmit nem tehetek az ellen, ami nem tetszik, mert itt csak egy vendég vagyok, még szavazati jogom sincs. Az is elôfordulhat, h 10 év mulva SDF (sans domicile fix - hajléktalan) leszek, de azt mondom magamnak: inkàbb laknék a Duna hidja alatt, mint itt. :-) Természetesen minden tôlem telhetôt megteszek, h ez ne történjen meg, de ha mégis, ezért nem hibàztathatok senkit, csak magamat. Mindenki sajàt sorsànak alakitoja, semmi sem történik véletlenül. Az ahogy ma Mo. àll, ez mindenkinek a felelôssége, nemcsak a garàzda, felelôtlen vezetôié, hanem azoké is, akik hallgatolagosan hagytàk, h mindez megtörténhessen. Vagy nemtörôdömségbôl, vagy butasàgbol.

"...de ha arra gondolsz, hogy ennél csak rosszabb lehet, mert esetleg még egyikőtöket vagy mindkettőtöket ki is rúghatnak, és ugyanez vár a gyerekeitekre is.." - irod.

Hàt pont ez az, a pesszimizmus, ami erôtlenné teszi az embereket, megbénitja ôket.  A reményt sosem szabad elvesziteni és csak a rosszra gondolni. Hallottàl a pozitiv gondolkodàsròl ? Minden az agyunkban zajlik le. Ha azt vàrjuk, hogy csak még rosszabb lesz, akkor az is fog teljesülni...(s ezen a helyvàltoztatàs sem segit, legfeljebb az elsô idôkben azt hisszük, h jobb lett a sorsunk.)

Goethe mondta: " A pesszimizmus  arra itél bennünket, hogy nézôk legyünk."