Azt a részt (Litmus) nagyon utálom, baromira túlzásba vitték a JAG-utánérzést meg az amerikai demokrácia erőltetését, ezután viszont már csak felfele visz az út.

A Roslin-Adama egyensúly nagyon érdekes, persze itt is túlteng a jenki életérzés, de szerintem csak annyi a lényege, hogy a mérleg nyelve nem billenhet egyik oldalra sem. Ha a civil kormányzat veszi át az irányítást, akkor átmegy balfaszkodásba az egész, és a következő cylon randinál megdöglenek mind, ha viszont a katonai szemlélet erősödik meg túlzottan, akkor egy idő után eljuthatnak arra a szintre, hogy a) a diplomáciai érzék és a szociális érzékenység teljes hiánya miatt flottában eluralkodik az elégedetlenség, ami lázadáshoz is vezethet, b) a civilek mehetnek a levesbe - utóbbi demonstrálására készült a második évad három legkirályabb epizódja, a Pegasus-trilógia.

Roslin gyakran túlpörög, sokat ugrál és elbizakodott, de ha ő nem lett volna, akkor a civilek már a minisorozatban odavesztek volna a fogalmamsincshogyhívják-ködben. Nem árt, ha néha beszólogatnak a katonai vezetésnek. :)