Sziasztok!

pieta: "Vagy itt van ez az orvos kérdés...sok orvos, ápoló meg ilyen-olyan ember hagyja el Magyarországot...Micsoda dolog ez kérem szépen?! Mondja ezt olyasvalaki aki szintén nem ott él...Tessék szépen haza menni egy kis időre és csak utána állást foglalni ezekel a dolgokkal kapcsolatban!"

nagyon egyetértek!

Azok számára, akik évek óta nem töltöttek huzamosabb időt Magyarországon, az ehhez az íráshoz tartozó hozzászólások nagyon tanulságosak: http://job-allas.postr.hu/szegyen-e-az-utcasepres-diplomaskent . A bejegyzés maga olyan amerikai stílusú, buzgó-optimista szemléletű, de a hozzászólások többsége nagyon is reális.

Szerintem kicsit álszent dolog elítélni a fiatalokat, akik kijönnek, és azt mondani, hogy csak a pénz érdekli őket. A pénz egy bizonyos szintig igenis feltétele az emberhez méltó életfeltételeknek. És az alapján, amit itt olvastam, a többség nem milliárdossá akarja megszedni magát Franciaországban, hanem becsületes munkával szeretne boldogulni úgy, hogy mondjuk a hétvégéi esetleg szabadok legyenek, és legalább napi egy órát a gyerekeivel is el tudjon tölteni.

Azoknak, akik mostanában nem tartózkodtak életvitelszerűen kicsiny hazánkban, hadd hívjam fel a figyelmeteket pár dologra: kb. a dolgozók fele /optimista becslés!/ minimálbérből él, vagy csak kicsivel felette. A maradék nagy százalékának pedig nincs is munkája, mert vagy olyan vidéken lakik, ahol semmi sincs (és a költözéshez nem lenne elég a fizetés, amit kapna, nem tudná belőle fenntartani az albérletet, vagy mondjuk kisgyermekes anya, mert őket úgy kerülik, mint a leprásokat). A magyar minimálbér nem követi úgy a megélhetési költségeket, mint a francia.

A minimálbér most kb 290 euró per fő, egy csomag szupermarketes (nem márkás) pelenka majdnem fillérre annyi, mint Franciaországban, egy liter tej kb 80 cent, a kenyér kb. ugyanannyi. egy pici lakást bérelnek vagy lakáshitelt törlesztenek, rezsit fizetnek, esetleg van még telefonvonaluk is, és tömegközlekedést használnak, mert az autó luxus. Tehát keresnek ketten kb 580 eurót ezt családi pótlékkal együtt, mert van mondjuk két gyerekük, és ennivaló nélkül kb 520 eurót költenek, ez csak a lakhatás és a számlák. Tehát marad kb. 60 euró arra, hogy négy ember egyen valamit egy hónapig, és akkor ruházkodásról, vagy havonta egy kis kikapcsolódásról szó sincs. Ez a 60 euró mondjuk két nagyon szűkös bevásárlásra elég. A maradék két hetet kell kreatívan megoldani, jönnek az uzsorahitelek, a fusimunkák (ha van rá lehetőség), a rokonoktól és barátoktól kunyerálás, stb. Már nem is tartom számon, hány ismerősöm volt kénytelen a szüleihez hazaköltözni, tudok olyan házaspárt, aki, mivel nem tudott albérletet fizetni, azért állnak a válás szélén egy kicsi gyerekkel, mert vagy az egyikük szüleinél, vagy a másikénál tudják meghúzni magukat, és már nem bírják így tovább.

De vegyük a diplomásokat, egy barátnőm húsz év tanítás után kap havi 480 eurót, a férj munkanélküli, kap kb havi 110 eurót, van két gyerekük, lakáshitelük és egy nem tudom hány éve hitelre vett autójuk.

De a legrosszabb az egészben a teljes kilátástalanság, mert ideig-óráig, egy-két évig szinte bármit ki lehet bírni, de ha arra gondolsz, hogy ennél csak rosszabb lehet, mert esetleg még egyikőtöket vagy mindkettőtöket ki is rúghatnak, és ugyanez vár a gyerekeitekre is... hát nem tudom. én megértem, azt, akinek ezt túl sok lenyelni.