Már negyedik napja védem így a Szomolyai feketét:

   Szeretném kivárni amíg kiteljesedik az íze. Be akarom érlelni. A szemek még feketednek és nőnek is.

   Nálunk is egész felhőkben repülnek a seregélyek, de a fa úgy zizeg és mozog, hogy ezt szépen elkerülik.