Bár én teljesen hitetlen, ateista vagyok, minden vallást csupán a népbutítás eszközének tartok, mégis jártam hittanra, pedig akkor még célravezetőbb lett volna úttörőtáborba járni.

Rossz gyerekként állandóan bombáztuk az atyát kínos kérdéseinkkel. Így merült fel, hogy mit gondol az öngyilkosságról. A pap azt mondta, hogy elvileg a pokolra kerül aki véget vet az életének, viszont felmerül a beszámíthatóság kérdése. Szerinte ép elmével senki nem lesz öngyilkos. Elmesélte, hogy egy barátja nemrég megölte magát, és a búcsúlevelet ő kapta meg. A levél olvasása közben arra lett figyelmes, hogy folyamatosan romlott az olvashatóság és az értelmezhetőség, mire a végére ért se elolvasni, se értelmezni nem tudta azt. Szerinte ez is bizonyítja, hogy a végrehajtás előtt már módosult tudatállapotba került, nem volt ura a cselekedetének. Mivel aki a tett elkövetésének pillanatában nem beszámítható, aza törvény előtt sem felel, Istentől sem kell tartania. Ez egy mélyen vallásos, de haladó gondolkodású ember véleménye. Bár a tanításától se lettem hívő ember, de sok élménnyel lettem gazdagabb, remélem az Istene még sokáig közöttünk tartja.