A Cryptic nekem is nagy kedvencem volt sokáig, amíg rá nem untam. Tényleg ízig-vérig jó album, de sziklákat sosem mozgatott meg. Talán a lemez legnagyobb érdeme az volt, hogy nem követte a metallicát a Load-os úton. Ne felejtsük el, hogy akkortájt elég rosszul állt a metal zenészek szénája, erről maga a mester is rengeteget sírt a sajtónak, ennek ellenére legyártott egy ízig-vérig hagyományos metal-albumot.

A Risket lehet Lars vagy épp Marty nyakába is varrni. Lehet, hogy mindkettő keze benne volt. Mi van, ha Lars azt mondta Mustaine-nek, hogy hagyja Marty-t jobban érvényesülni, ő meg hagyta. De ez csak feltevés. Magánvélemény, de ha volt mélypontja a zenekarnak, akkor az inkább az UA volt, bármennyire is szeret Mustaine a Risk-re mutogatni, amin sokkal több kiváló dal volt, mégha nem is a megadeth-féle stílusból: Insomnia, Prince of Darkness, Breadline, I'll be There, Wanderlust, The Time Beginning + End) pl a Beginning sokkal jobb lírai számként, mint a tútlömond... Én a Risket inkább egy érdekes színfoltnak tartom, míg az UA-t inkább szégyenfoltnak. Miután meghallgattam nagy nehezen (mert elsőre nem sikerült, de még ötödikre sem) a teljes anyagot, egyáltalán nem tartottam lehetetlennek azt a pletykát, hogy a kiadó visszadobta átdolgozásra a korábbi verziót. Na az milyen lehetett...