Aha, kösz a felvilàgositàst (ami az olaszokon keresztüli utazàst illeti).

En àltalàban ùgy szoktam menni  - (szoktam ? talàn ezt igy màr nem mondhatom, mert több mint 5 éve nem voltam otthon :-(

- hogy délutàn elindulok és estére a német hatàrnàl megszàllunk. Majd pedig màsnap reggel folytatjuk és igy késô délutànra megérkezünk.

Egyszer elôfordult velem, hogy visszafelé lehùztam alvàs nélkül. 5 òra felé elindultunk Gyôrbôl és este 11-re Esbly-ben voltunk. De ennek is története van. Ugyanis azt terveztem, h ha màr Franciàban vagyunk, megpihenunk, alszunk egy hotelben; azonban amikor hasznàlnom kellett a bankkàrtyàmat, emlékezet kihagyàsom volt és az istennek sem jutott eszembe a code. Kellemetlen mi ? Azt leszàmitva, hogy kezdenek ràd furcsàn nézni, h nem lopott-e kàrtya; a màsik, h igy kénytelen voltam még a maradék 400 km-t is lehùzni. Aztàn màsnap a bankomban ùjra megadtàk a code-omat. Ilyen egyszer fordult elô velem, valòszinû a nagy fàradtsàg miatt.

Ez az ismerôsöm tiszta ùj kocsikat is "elkötött", lehet h ugyanarròl a személyrôl besszélünk ? Egyszer vele voltam, megmutatta, h csinàlja. Persze én a "becsületesség mintaképe" nagyon izgultam, a torkomban dobogott a szivem, mégis valahogy imponàlt nekem a dolog. :-) A tehetséges embereket mindig értékeltem. S ô egy modern Arsen Lupin volt. Nem fegyveres, nem erôszakos rablò, csak nagyon okos és ravasz. Néha még gondolok rà, h vajon mivé alakult az élete ?