No sziasztok!

 

Megjártuk Milánót...tegnap éjszaja értünk haza, tele kellemes és kellemetlen élménnyel. A legfelejthetetlenebb természetesen a Milan-Cagliari mérkőzés, annak minden velejárójával együtt. Ugyan máshogy terveztük, de éppen csak a kezdő sípszóra foglaltuk el a helyünket. A Cadorna állomáson történt valami, ezért 18:20-kor már nem tudtunk a metróra szállni (két peccel elötte még állítólag nem volt gond). A kezdési időponttól visszaszámítva kiderülhet, hogy jó két órás séta következett. A 16-os villamosra teljesen esélytelen volt a feljutás, ahogy szabad taxi sem került (pedig még egy szállodába betérve is próbáltunk rendelni). Kezünkben  egy "Milánó belváros" térképpel, a hömpölygő, sokszor tanácstalan (rengetegen most először indulhattak a San Siro-ba) , zászlókat, sálakat lengetve, villamosból kilógva-énekelve, minden impulzust magnukba szippantva, a bokáig érő szeméthegyeken keresztülvágva érkeztünk meg végül. Sosem voltam AC Milan szurkoló, de a helyemre leülve a 85000 fanatikus néző által okozott lelkisokktól átitva, teljesen magával ragadott a hangulat. Látva a melettem ülő hetven év körüli Milan ezes néni lelkesedését, az elött éneklő-táncoló, kiskosztümös negyvenes üzletasszonyt, hallva az őrületet...feláll a hátamon a szőr... Na jó, tovább nem csöpögök... :))) Szóval leírhatatlan, életre szóló élmény.

Hazafelé szerencsére a Duomo-ig eljutottunk a 16-os vilivel, de onnan még jó egy óra séta hazáig... Nem bántam meg! Bár már hajnal volt, de a szállónk bárjában legurítottam még 2 pohár birrát. :))

 

Állatkerttel ugyan nem találkoztunk, de mintha azt hallottam volna valakitől, hogy a Giardini Pubblici (Közkert)-ben található.

 

A legnagyobb csalódás a barátságtalan emberek, vendéglősök. A feleségem ugyan perfekt angol, én viszont kifejezetten a "barátságuk elnyerése" miatt vetettem bele magam a turista olaszba...feleslegesen. Csalódás még a milánói étkezési lehetőségek és ételek. Tradicionális olasz éttermeket kerestünk pincérrel, fa asztallal, kokcás abrosszal. Ezek helyett kismillió önkiszolgáló étkezdét, szendicsbárt, minipizzériát találtunk műanyagszékekkel, kínai szakáccsal, tapló pincérrekkel. Biztos mi kerestünk rossz felé...no mindegy. Hétfőn Toszkána felé vettük az irányt, ahol némi-nemű kárpótlást nyertünk.

 

Aztán ott a híres-nevezetes Da Vinci Utolsó vacsorája...valóban nagy élmény egy ilyen híres festményt élőben megtekinteni, de...kicsit túlárazott, túllihegett. Kicsit olyan mint a Szantorini naplemente túldimenzionálása.

 

Hotel Brianza ablaka alatt csörömpölő-nyekergő villamosról ne is beszéljünk.:)))

 

Félreértés ne essék, tök jó volt az egész. Hiszen egy üdülés/nyaralás/utazás olyan lesz, amilyenné tesszük magunknak. Mi jól éreztük magunkat. Jókat nevettünk turistákon/magunkon, ámultunk-bámultunk épületeken, a via Montenapoleone puccparádéján,  Megnéztük Bergamót, és Citta Altát.

 

Beszámolómból biztos sok minden kimaradt. Ha kérdés van írjatok!

 

Ja, a Piazza Mercanti-n álló "élőszoborral" csak óvatosan...le akar húzni és szemtelen. Egy nyaklevest megérdemelt volna...