Bizony de szép is volt még beélesített videóval várni a nagy Ő-ket :))

 

Azt kell mondjam, hogy zeneileg meglehetősen mindenevő vagyok, aminek részben oka, hogy különböző médiacuccokat, spotokat, filmeket raktam össze, és néha még ma is. Emellett amúgy is nyitott típus vagyok mindenféle audiovizuális élményre. Kénytelen voltam megtanulni még a mai zenének mondott zenék közt is kiválasztani a "jót" :))) Ennek általában az szokott lenni a vége, hogy miután egy ilyen "jó" munkán túl vagyunk, beteszek valami jóféle nyugis zenét régebbről. :))))))) Bár meglepő mód épp pl. a jazzben ma sem bűn klasszikus, kellemes vonalon mozogni.

 

Ez a Boutonnat egy érdekes figura. Ha odaül az ember a billentyűk elé és lefogja a dalok akkordjait rájön, hogy, végtelenül egyszerű dolgokból vannak ezek a zenék összerakva. De ahogyan ezek az egyszerű akkordok követik egymást, ahogy sétál egyik hangnemből a másikba, na az telesen jellemző, helyenként meglepő, mint Lisztnél, csak az utóbbinak nagyobb volt a PR-ja, meg hát kicsait többet is tanult és melózott az életpályán annyi idő alatt... :))).

A hangzás Boutonnat esetében kicsit jellemzően francia, de nagyon jellemző és felismerhető személyesen Boutonnat-ra vonatkozóan. Nem tudtam ki ő, de azt tudtam, hogy Alizée és Farmer zenéjének valahol kell legyen közös pontja, és nem lepődtem meg, mikor ezt aztán olvastam is.

 

Ugyanakkor - miközben nem győzöm hangsúlyozni hogy mennyire bájosan öregszik a művésznő, - megértem, hogy a továbblépő piacról él. Sokféle módon meg lehet persze indokolni az arrébblépést. Ha szentimentális akarok lenni, akkor azt mondom, hogy meg akarja szólítani a felnövő újabb tucctucc generációt, de valójában így is rosszul vannak érte a fiatalok. Megmondom őszintén, hogy kicsit irigylem is ezért a francia zenei kultúrát. Nálunk egy ilyen előadó megbukna. Beszorulna valami kis színházba, hogy ott nyafogjon szeretetről, meg vágyakozásról, keserű világról E-mollban, mint Cseh Tamás.

 

Tegyük hozzá, szegény Cseh Tamás sosem tudott volna egy mosolyával és az esendőségével, pláne a finoman csábos démoniságával megtölteni egy stadiont. Mylene igen. Valami nagy varázslat van benne. Leszedtem már egy rakat fotót, és mivel fotózom is nagyjából vissza tudom fejteni a modellt a végeredményből. Én úgy látom, hogy a külsejében annyi a titok, hogy ha az ember a szemébe néz, minden képén azt kéri, hogy szeressetek engem. Már kislány korától. Félelmetes. Ugyanakkor a DVD közeli plánokon (Rever 2006 Bercy) lehet látni, hogy még a színpadról is ezt csinálja. Néha megáll, és kitáguló pupillákkal varázsol... Nagypályás játékos... :)) Koránt sem szeretném ezzel a zenei teljesítményét alábecsülni, csak a jelenséget próbálom kikódolni. Gondolhatod, hogy egy repülőtéren, ahol 1800 nő között dolgoztam, napi többezer utassal futottam szembe, megszoktam a kisebb-nagyobb trükköket, tehát nem vagyok vértezetlen a női praktikákkal szemben. Ami itt félelmetes, az az, hogy nagyon sok esetben elhiszem neki, hogy olyan, amilyen. És itt a varázslat, mert olyankor a legszerethetőbb. Ha ennek a fele mégis színház az sem baj. Kezit csókolom: az előadóművészet mind rokon a színházzal.  Közben a nézőtéren párok öleleik egymást, emberek kapaszkodnak össze és fújják kívülről az olykor provokatív, olykor gyönyörű szöveget, de szeretet van a légtérben.  Ezzel ma showt csinálni nem akármi.

 

Ha viszont a tucctuccba trappolás az ő talán nem túl sziklaszilárd lábakon álló személyiségét is erősíti, ám legyen. Egészségére. Menjen előre a fiatalokkal. Én itt elleszek az eddigi zenéivel :))))))) 

 

Az éneklés egy nagyon érdekes vonal. Több helyen is nyilatkozta, hogy cikizték a mély hangja miatt és felfelé trenírozott emiatt. Ez érezhető. A magasság amit hallunk, az gyakran szoprán, de érezhetően egy mélyebb hang szopránja. (Néhol le is ejti a hangját a pincébe szépen, ha úgy akarja:)) Emiatt a szoprán nem a szokványos fényesen, netán operásan csillogó, hanem picit fuvolás, picit elcsukló, teljesen sajátos, csendes, de feszített hangkép. Nem tartom elképzelhetetlennek hogy ezt sokáig csinálni még fájdalmas is, ugyanakkor épp a fájdalom miatt oda-visszaható folyamat a sírás határán táncoló jeleneteknél. 

 

Nem tudom, nem akarok most nagy elemzéseket mert még tart a sokk :))) Majd megnyugszom:))). Szerencsére asszonykám megértő. Neki van egy Bocellije, azzal, meg egy szál akusztikus gitárral ébreszti a telefon minden nap.... :)))) De jó ez. Köll az embör lelkének....

 

Szedem le a Mylene anyagokat, írásokat németül angolul, oroszul, franciául sajnos pont nem tudok két mukknál többet, de szedek le mindent, és "tanulok". Kicsit izgalmas is hogy olyan zenei világban matatok, ami egyébként nem tartozik a fő csapásirányomhoz. Hogy aztán az összeszedett anyagból mit kalapálok össze, az a jövő zenéje. Végülis webezünk is a cégnél :))

 

Viszont tartok tőle, hogy a lemezvásárlás elég hamar el fog indulni. Láttam is már itt lejjebb ezt-azt :)))