Sziasztok itt is, hamár a facebookon sikerült hamarabb tiszteletemet tennem :)

 

Nem szeretnék nagy coming outtal beköszönni, de pár dolgot muszáj megírni:))

 

Úgy hozta az életem, hogy bár zenéjében nyomokban ismertem Myléne Farmert, soha nem láttam még őt színpadon, legfeljebb lemezborítón külföldön. Egy két kommerszebb száma előfordult nálunk a fedélzeten (Malév hosszútávú járatok). Szívesen hallgattam ezeket időről időre, de kevés zene is volt, nem a leg átütőbbek, nem társult hozzá vizuális élmény, sosem láttam őt előadni.

 

Most viszont beletenyereltem a Youtube-on először ebbe majd  a 2006-os Bercy koncert néhány darabjába. Aztán sorban a többibe. Ez a törékeny kis nő annyi mindent hordozni látszik abból, ami nekem fontos ma a világból, vagy pedig méginkább fontos lenne, ha lenne, hogy gyakorlatilag úgy esetem bele a csapdájába, hogy nem volt esélyem sem :)))) 

 

Nemigen vagyok már tini 46 évesen, így a dolog nem mondható szokványos fellángolós jelenségnek (bár ahogy látom a közönséget, bizony tinik tömkelege is nyomul a koncerteken).

 

Emellett alapjában a jazz az én világom, bár klasszikus zenét tanultam. Emellett azért eléggé mindenevő vagyok, de nem minden állt egyben ahhoz, hogy feltétlenül Mylene fan legyek.

Valójában nem is őt ismertem először, henem Boutonnat-t, merthogy előadó ismerete nélkül jutottam egy-két számához, amit vagy kottából, vagy nyers midi formátumból építettem fel egy Gravis hardveres szintetizátoros hangkártyán saját szórakozásból de ennyi. A szomorkás zenei világ megfogott úgy is, de nem tudtam egy használható képbe összerakni a morzsákat abból meg mondjuk a Désenchantée- ból.... :))) De most egyszerre összeállt a kép, és nem is akárhogyan...

Mikor még ezt is megtaláltam, elkezdtem utánanézni, hogy mégis ki ez a nő, akit a mai frankofon zenekultúrát nélkülöző magyar média eddig gazul eldugdosott előlem :)))

Férfiasan be kell vallanom (bár boldog házasságban élek) hogy felőlem szegény Boutonnat a hátán is pöröghetne, Yvan Cassar - amúgy csodaszépen - elballadázhatna a Yamaha Clavinováján, de ha Mylene nem lenne az a varázslatos valaki aki, akkor nem kutatnám 9 napja a netet reggeltől estig kihasználva a betegszabimat....

 

Egyrészt elképesztő bajnak tartom, hogy pusztán nyelvi okok miatt ennyire piacképtelen egy olyan országban, amelynek kétharmada amúgy sem beszél nyelveket, másrészt szerencsének tartom, hogy a netet néha értelmes dolgok felfedezésére is lehet használni :)))

 

Picit magánszféra, de két évvel ezelőtt egy szívsebésznő ügyességén múlott az életem. Azóta mindazokra a dolgokra sokkal fogékonyabb vagyok, ami körüllengi Mylene kifelé mutatott és a csak sejthető világát , de arra a szeretetre, bájra, öregedni nem akaró lendületre is, amit sugározni képes. Kicsit utánaolvastam az életének is, persze ezt is szűrni kell, mert minden forrás kicsit másképp írja ugyanazt. De azt hiszem, ez a hirtelen támadt csapda olyan, amiből nem is akaródzik kiszállni :))

 

Hát ennyit hirtelen elsőre. Örülök, hogy idetaláltam.

 

Sziasztok!