Sziasztok!

Làtom lecsillapodtak a kedélyek. Màr nem akarjàtok leharapni a fejem ? :-)

Vannak màsok is, akik velem hasonlò véleményen vannak. Fôleg az "öregebbek", a tapasztaltabbak. S higgyétek el (fiatalok), hogy ez nem irigység-kérdés nàlunk. Mindenkinek màs-màs dolgok fontosabbak, s aszerint döntenek, irànyitjàk életüket. Nekem az egyik hibàm, hogy mindenàron föl akarom vilàgositani a fiatalsàgot a "göröngyökrôl" az ùton, pedig tudom, hogy ùgysem hallgatnak ràm, mint ahogy én sem hallgattam annak idején az idôsebbekre. S az is igaz, hogy a legtöbb fiatal maga akar mindent kiprobàlni a sajàt bôrén. En egyàltalàn nem ellenzem, hogy làssatok vilàgot, tapasztaljatok. Sôt! A gyakorlat azt mutatja, hogy ha az ember több évet eltölt idegenben, akkor kezdi igazàn értékelni sajàt kulturàjàt. De ekkor kezd jönni a honvàgy is. Jò azoknak a szerencsés természetûeknek, akik bàrhol a vilàgon jòl érzik magukat.

Azt is megértem, hogy sokaknak semmi lehetôség nem adòdik otthon emberhez méltò egzisztenciàt teremteni, s külföldön kényszerülnek boldogulni. Keressetek csak sok pénzt, de azt vigyétek haza !Otthon költsétek el ! :-)

En csak arra akartam fölhivni a figyelmeteket, hogy itt sem fenékig tejfel minden, jòl fel kell kötni azt a bizonyost, sokat kell küzdeni. Nyelvi problémàk, egyebek miatt. Amikor az én gyerekeim születtek, nekem sem volt soha semmi segitségem (pl. nagyszülôk), valaki, akire szàmitani lehetett volna. S nekünk még az a lehetôségünk sem volt meg, hogy ha baj van, hazafussunk. Az màr egy elôny, ha vagytok ketten-négyen magyarok valahol, egymàs közelében és tàmogatjàtok egymàst.

Viszont mindezeken tulmenôen, ha a mélységében vizsgàlom azt a tényt, hogy annyian elhagyjàk Magyarorszàgot, nagyon aggasztònak tartom. S valamiféle megfutamodàsnak a nehézségek elôl. Tudom mirôl beszélek, mert én ugyanigy megfutamodtam annak idején, ha màs okokbòl is. Azòta ràjöttem, hogy az elfutàs az csak egy ideig rendezi a problémàkat, mert ezek ujra elöjönnek, ha màsképpen is. Tehàt nem érdemes elfutni elôlük, ott kell megoldani ôket, helyben. Ami a mo-i viszonyokat illeti pl. mindenkinek el kéne menni szavazni, hogy valami beleszolàsa lehessen a tàrsadalmi életbe, reménye a vàltozàsokra. Nem a vezetôktôl kell elvàrni, hogy sorsunkat jobbra forditsàk, nekünk is kell érte tennünk valamit. Az orvosokat hoztam példànak és valaki irta itt, hogy milyen keveset keresnek otthon. Bizony, ez sem természetes dolog. S fôleg, hogy hàlapénz elfogadàsàra vannak kényszeritve, ennél undoritobb dolog nincs a gyògyàszat területén. De hàt nekik is küzdeniük kellene a jogaikért, mint ahogy a franciàk teszik. Ilyen tekintetben példàt lehetne venni a franciàkròl.

Folytathatnàm még....