Két emlékezet Magyarországon
Stoppermutter válasz | 2011.05.12 21:39:12 © (21279)
Ez a szöveg azóta önálló életet él, előhúzzák, amikor kell, visszadugják, amikor éppen nem aktuális. Ha tehát tévednék a szöveghűséget illetően, akkor kéretik az egészet tárgytalannak tekinteni.
Előzmény: Gyurica úr (21276)
Stoppermutter válasz | 2011.05.12 21:39:12 © (21279)
… emlékeim szerint a vitát ezzel sikerült is lezárnia, tehát ha úgy tetszik politikailag kimozdította az ügyet a döglődés állapotából, egyszóval [Kis János] helyesen járt el...
Előzmény: Gyurica úr (21276)
Így „tekinti” ugyanazon hozzászólás (eleje és vége) „tárgytalannak” önmagát! Ugyanis a két idézett szöveg szögesen (stílszerűen fogalmazva: okosan, Kis János-i okossággal) mond ellent egymásnak. Tudniillik Kis János (mint kibic) semmiképp nem zárhatta le a parlamenti vitát, míg a társadalmi vitát még a fent idézett okos emlékezet szerint sem zárhatta le, hisz’ ezen okos (értsd: Kis János-i) emlékezet szerint a svájcisapkásozás „azóta önálló életet él, előhúzzák, amikor kell, visszadugják, amikor éppen nem aktuális”.
Pontosan ez történik. (Nem kötözködésből mondom, hanem betűhűen.) És pontosan ezen okból kérdeztem: vajon miért csodálkoznak Bánóék, Gerőék, Ungváriék, ha a svájcisapkásozó, a „nemzetinek álcázott ökörségekről” szóló pökhendi szövegeket a „makoveczek” sértésnek veszik, s időnként erősen „visszabandáznak”, „visszasvájcisapkásoznak”? Vagy oda. Illetve vissza. Tyúk-tojásalapon.
„Undor”? „Métely”? „Nemtelen”? Az. Viszont mindezt nem én csinálom, gyerekek, én ugyanis csak „kötözködöm”. Itt, ezen a fórumon. Kötözködésből szólok: nagyon úgy tűnik, nem tetszettek megérteni, hogy amíg az üres (olykor akaratlan, olykor szándékos) sértésekkel (csürhézéssel, ökörségesezéssel, svájcisapkásozással, mucsaizással, tudatlanozással, undorítózással) méltóztatnak kommunikálni a közéletben, addig itt zsidózva lesz. Méghozzá fokozódó mértékben. Lehet, hogy amúgy is, lehet, hogy mindenképpen zsidózva volna, de így egészen biztosan az lesz. Továbbra is. Miért? Merthogy (Jézussal szólván) éppen te mondád: minden sértés „önálló életet él, előhúzzák, amikor kell, visszadugják, amikor éppen nem aktuális”. Ha nem volna a tárgyi szövegösszefüggésben képzavar, azt mondanám: tüske a köröm alatt. (Azért képzavar ez, mert a köröm alá szorult tüskét nem szokás a kihúzás után visszadugni. Szokás ilyesmit csinálni, emlékeim szerint, de nem a tüskével.)
Tehát. Egyszerű a megoldás: ha jó az, hogy zsidózva van, akkor tessenek tovább csürhézni, mucsaizni, ökrözni, undorítózni nyugodtan, ha viszont nem olyan jó dolog a zsidózás (mint amilyennek látszik), akkor tessenek talán kulturáltan viselkedni (non dixi et salvavi animam meam), horribile dictu akár egyoldalúan is, és még akkor is, ha a „makoveczek” olykor nagyokat finganak a Himnusz eléneklése közben! Meg kell érteni, nem mindenki Vikidál Gyula, nem mindenkinek könnyű a dalolás mint szomatikus tevékenység!
Ezt állítom. És ha ez kötözködés, akkor legyen kötözködés, nem zavar, én mindenre tudok válaszolni; amúgy pedig kenyérre, sőt puha-foszlós kalácsra lehet kenni a lelkemet.
Egyébként pontosan erről beszéltem korábban: én soha senkit nem támadtam meg (főként nem primitíven személyeskedve) a másik politikai, ideológiai, esztétikai nézete, ízlése, meggyőződése miatt, ám ha valaki nagyon úgy érzi a fórumon, hogy kikanalazta, befalta már az összes szumószart, amelyet Kis János debatter-küblijében talált, s engem kötözködőnek (vagy bárminek) titulál, akkor annak meglesznek a sajátos konzekvenciái. Vagyis részemről nem zsidózva lesz (építész vagyok, de nem „makovecz”!), hanem viszont részemről „kötözködve” lesz.
Ez itt a fórumos választék…
