Az teljesen rendben van, hogy kötözködöl, csak csináld úgy, hogy betűhűséggel ragaszkodsz ahhoz, amit írtam.

 

Nem tudom nem észrevenni, hogy nem azt írtam, hogy Kis okos (bár annak tartom, legalábbis a rendelkezésünkre álló közeg állagát tekintve és az abortuszról írt művét olvasva), hanem azt írtam, hogy okosabb annál, hogy úgy gondolja. És ezt tartom is. A magam részéről egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy sosem gondolta a koronát egyenértékűnek, egyneműnek, azonosnak vagy helyettesíthetőnek a svájci sapkával.

 

(Megjegyzem: emlékezetem szerint mondta így. Rég volt, tán igaz sem volt.... Ez a szöveg azóta önálló életet él, előhúzzák, amikor kell, visszadugják, amikor éppen nem aktuális. Ha tehát tévednék a szöveghűséget illetően, akkor kéretik az egészet tárgytalannak tekinteni.)

 

Aztán, hogy érdekli-e vagy sem. Nyilván érdekelte. Részt vett a vitában, bár nem volt képviselő, de írt róla, nyilatkozott is. Aztán elunta. Miért? Szerintem azért, mert azon a nívón már valóban érdektelen volt. Emésztő, miközben egy korábban nem ismert mértékű államadósság ténye zúdult a T. Ház nyakába, hogy csak egy tételt említsek.

 

Vannak ilyen viták manapság is. A gyötrelemig lerágott gyűlölet-közhelyek tömkelege. Ha az ember erre azt mondja, hogy most már nem érdekel, akkor az feltétlenül azt jelenti-e, hogy elveszítette az érdeklődését a téma iránt? Például, hogy elege van annak megvitatásából, hogy ki a hazaáruló és honvesztő. Nem. Alkalmasint jelentheti azt is, hogy torkig van a színvonaltalan és méltatlan szócsépléssel, ő elmondta a magáét és mostantól basszanak az urak egyedül.

 

A másik tétel az irónia. Ha valaki szeret ironizálni, jellemvonása az ügyek könnyedebb kezelése éppúgy, mint a komolykodás, akkor azt kongói páviánok között is megteszi. Aki folyvást a közegéhez idomul, az inkább önfeladó és gyáva. Vagy például populista. Az adott szituációban, amikor a parlament már hosszú hetek óta nyüstölte a címerkérdést, miközben olyan apróságok még nem kerültek szóba, mint az önkormányzatiság, Kisnél elszakadt a cérna, és kijött a száján, ami kijött. Ironizált egyet. Odaironizált a tiszteletreméltóan nemzeti  Csurkák, Dénes Jánosok, Bogdán Emilek, Király B. Izabellák, Torgyánok és más idétlenek orra alá. Odapukkantott nekik egy iróniát, hadd szagolják. Istenem. Olyasmi ez, mint a "Józsi, a kurva anyádat..."

 

A legokosabb emberek száján is kijön olykor az adott pillanathoz nem feltétlenül illő megjegyzés. Sőt, akad, aki fingik a Himnusz éneklése közben, nem törődve azzal, hogy mellett álló hazafias érzelmű honfitársát ez viszolygással tölti el. Ismerek olyan nemzeti érzelmű és köntösű politikust, aki nem tudná a Himnuszt a második versszaktól folytatni.

 

Egészen komoly emberek száján is kiszalad, hogy "basszátok meg", amikor a politikai ellenfél sunyi aljasságok sorozatával gátolja az előrelépést. Na és?

 

Nincs ezzel semmi baj, nem ez az "okosság" fokmérője. Mi több, nagyon pregnáns kifejezése volt akkor

annak, hogy a címerről folytatott vita tartalmatlan, álságos és időt rabló, és hogy aki ezen lovagol már sokadik hete, az nem törődik a friss-ropogós demokrácia előtt álló fontos kérdésekkel, lebutítja a problémákat jelképes  konfliktusokra és hitvitákra, mégpedig azért, mert a komoly ügyektől retteg, viszolyog, nincs érdemi mondanivalója, és már előre izzad a tenyere, ha terítékre kerülnek. De bezzeg egy jó kis címervita, ahol elő lehet húzni tücsköt-bogarat, koronát szentségestül, tanostul, szembe lehet futtatni Kossuthot Istvánnal, nagyszerűen lehet dagonyázni a nemzetinek álcázott álkérdésekben, fel lehet bolygatni derék emberek nemzeti érzelmeit, szembe lehet őket fordítani a progresszióval, nos ez a valódi lételeme és táptalaja a makoveczeknek mindmáig, innen loccsanhatnak be egyenesen az Alkotmányba és nyerhetnek kivételes elbánást, mert párszor mondtak valami értelmezhetetlen, de nemzetnek álcázott ökörséget.

 

És még valami. Kis mondta amit, és ahogy. De emlékeim szerint a vitát ezzel sikerült is lezárnia, tehát ha úgy tetszik politikailag kimozdította az ügyet a döglődés állapotából, egyszóval helyesen járt el, lett egy címerünk, és mindenki boldog lehet vele. Nekem speciel tetszik.