Az erdélyi filmes portál, a Filmtett is írt a 42. filmszemlén díjat nyert Apacsokról:

„Török Ferenc darabja eddig legjobb feldolgozása az ügynöklét kettősségének. Hangulatos, okos, jól megírt és nem utolsósorban hiteles ügynökfilm.

Maga a darab és a film is azonban több annál, mint egyszerű példabeszéd az ügynökéletről. Őszintén, remek allegóriákkal, a Bereményi-stílusra jellemző érzékenységgel nagyon fontos küldetést igyekszik teljesíteni: megpróbál elszámolni a gulyáskommunizmus cinkos árulásaival, amelyek szinte majdnem minden családban éreztették a hatásukat. Két ólomsúlyos monológ is van a műben, amely talán nemcsak azokat a nézőket találhatja telibe, akik azon rendszer részesei voltak, hanem a fiatalabb nemzedéknek is adalékot nyújthat a felelősség kezelésének kérdésében.

Az egyik a tartótiszt érvelése: „Az igazság az, amit az emberek elhisznek”, a másik pedig a nagymama hozzáállása a valósághoz: „Lehet ezzel együtt élni”, „Nem emlékszem semmire, ez egyszerűen törlődik”, „Arra kérlek, hogy ezt felejtsd el.” Ezek a mondatok röviden és tömören több generáció cinkos amnéziáját és egy – talán máig velünk élő – diktatúra emlékét írják le, amely évtizedekig nem táborokban és puskagolyóval gyilkolt, hanem árulással terrorizált.

Szervét Tibor tartótiszt figurája remekül kimunkált, az áldozat Szoboszlait megformáló Schneider Zoltán pedig telitalálat, de a többiek figuráiban sem érezni egy pillanatig sem a színpadias játékot.”