kb. harom hete tortent az, hogy igazan buszke voltam arra, hogy magyar vagyok, ugyanis az egyik idegsebes akivel dolgozom azzal kezdte a napot, hogy mindenkeppen velem szeretne dolgozni, mivel a 3. betege egy magyar fiatalemberke, aki legios, s milyen jo lenne ha en fogadnam a sracot, magyarul(pedig tudta, hogy o is nagyon jol beszel franciaul)

 De attol fuggetlenul, nagyon orult az en kis betegem, hogy magyarul fogadtuk, s hogy az altatas elott az utolso szo magyar volt.

 Soha nem lattam azelott ezt a fiut, s lehet, hogy soha tobbe nem talakozunk, de eltoltottunk nehany percet egyutt, s tok jo volt magyarul beszelni, nagyon jo erzes volt, hogy ugyan azok a reakcioi bizonyos dolgokra, mint en...S raadasul eleg helyes legenyke volt, igy az osszes hajadon kolleganom ott csopogott az irigysegtol, mivel: Minden magyar fiu ilyen helyes?? Nana , az itt lathato teljesen atlagos!