Természetesen! Béláról hírtelen 3 emlék ugrik be.

A nyolcvanas évek elején Spanyolországban nyertünk 3:0-ra, talán Valenciában. Egy beadásra úgy jött ki, hogy Nyíl tanár urat és két spanyolt percekig kellett ápolni utána. Nem sportszerűtlen, nem durva volt, iszonyatos erő sugárzott belőle.

Trevor Brooking gólja után, ahogy próbálja a labdát kiütni a hálótartó vasba szorult labdát (valami BBC felvételen talán fent is van a Youtube-n a meccs).

A Fradi bajnoki címénél az uccsó fordulóban Fradi-Pécs. A híres Nyilasi vs Szlavkov eset. Egy haverommal mentem ki, a Fraditáborból néztem a meccset. Minden kapus autómatikusan megkapta a "szervusz, paraszt" köszöntést. Béla is sunnyogott a kapu felé, fej, tekintet leszegez, várta a dolgot. Fantasztikus volt, többezer fradista egyszerre kezdte a "szervusz, Béla"-t.