Mottó: „Heller Ági… írt 40 könyvet, például itt van Az én filozófiám története, tessék azt elolvasni, abba bele lehet kötni!”

(Ungvári Tamás, überprofesszor)

 

 

Mint korábban jeleztem, Ungvári professzor azt is elmondta a tévében, hogy a „Heller Ági nem tudott jól tiltakozni”, mert ha „az embert megtalálják ilyen nemtelen vádakkal”, akkor arra „nincs jó válasz”. Márpedig, mint ismeretes, „Heller Ági” azt tiltakozta elő a Lukács György által is mélyen tisztelt agyvelejéből a „nemtelen vádra” válaszul, hogy ő több ízben lopott vackort a tuján (vagy mi a francot csinált), és amit lopott, eladta a ruszkiknak (gondolom, karóráért), továbbá, hogy „csak kicsit hazudott”, s így azután újabban ő maga Szent-Simon Péternő. Ha pedig nem (mert azért ez egy kissé túlzásnak tűnik), akkor arról van szó, hogy az „Ági” az öreg Péterrel szokott mostanság hülyéskedni férfivonatkozásban, nyilván egy ingbe-glóriába, amíg a kommunista kakas hármat nem rikkant.

És amely valóban rossz válasz. A jó válasz az, amikor nem tiltakozik a nemtelenül megtámadott. Miként például Radnóti Sándor teszi (szintén bt.-matador), esküszöm, név szerint hivatkozott rá Ungvári professzor a tévében, ti. Radnóti „írt egy csodálatos cikket”, mely cikkben világossá tette, hogy amit Hankiss Ágnes csinált, az egyszerűen „undor és métely”.

Ez a jó válasz! Pontosabban ez a nem válasz. Amely attól jó válasz, hogy nem válasz. Vagyis az a nem válasz, hogy amikor Hellert „találják meg” az undorítóak, akkor Heller ne tiltakozzék, hanem viszont Ungvári és Radnóti tiltakozzék helyette! Mondván, hogy a rágalom undor és métely. Míg amikor Ungvárit „találja meg Morvai Krisztina”, akkor ugyebár Ungvári nem válaszol. Merthogy ilyenkor már néki nincs jó válasza. Hanem ilyenkor (vagyis amikor Ungvárit „találják meg”) Heller Ágnes énekel Schubert-dalokat a tévében, Heller ugyanis a zenéhez éppannyira ért, mint a filozofáláshoz, a saját fülemmel halottam, Heller úgy énekelte Schubertet a nagynyilvánosság előtt, mint Frank Drebin az amerikai himnuszt a Csupasz pisztolyban.

 

Mindehhez még annyit kell hozzátennem, hogy Ungvári professzor és Radnóti professzor originális bakhímek, mindketten macsó férfimacsók, és akiknél butább lényeket, bizony, alig-alig ismerek a magyar közvélekedésben. Ungvári például Heller könyvének beható tanulmányozására szólította (hergelte) föl az amúgy jámbor tévénézőt, továbbá indítványozta, hogy kössünk bele a „nagyszerű antikommunista filozófus” filozófiai munkásságába. Hát igen, egy Bárándy-dinasztia veszett el Ungvári Tamásban, mondom ezt kissé ironikusan, ti. a professzor úgy rákapált most a tradicionálisan hatalmas szürkeállományára, hogy akár ő maga fogalmazhatná a legközelebbi őszödi beszédet. Merthogy én pontosan azt teszem itt, amit Ungvári javasolt, híven kötök bele Heller filozófiájába!

És miért fontos leszögeznünk, hogy Ungvári professzor férfi? Mert a következő hozzászólásom akár szexistának is minősülhet, márpedig én nem vagyok szexista (a kelleténél jobban, vagyis ezúttal mintegy előre belengetem bájosan vörös farkamat, hátha ezáltal Babarczy Eszternek is megtetszem végre valahára), amennyiben persze nevezett Ungvári és Radnóti professzorok, nemüket tekintve, férfiak. Márpedig ők hamisítatlanul hímivarúak, tűnjenek amúgy bármily szánalmas „hülye-picsáknak” mindketten.

 

Szerintem mentálisan jelentős a különbség nő és férfi között (általában), ebben József Attilával értek egyet, míg viszont (konkrétan) a rosszul tiltakozó Heller Ágnes (nő) és a kitűnően tiltakozó Ungvári professzor (férfi) között intellektuálisan nincs különbség. Illetve annyi azért van (reciprokilag), hogy amíg az egyik hülye-picsa, a másik picsa-hülye.

Erről írok legközelebb kissé részletesebben.