tehát továbbra is mehetne így, hiszen számos nagyvasúti vonal is termeli továbbra a veszteséget

Országos szinten van mondjuk huszonnégyezer-kétszáznyolcvanhat olyan tétel, amelynek a működtetésébe magántőke nem vonható be (nem tolonganak érte a befektetők), tehát marad az állam nyakán, a gazdasági hasznossága pedig ... mondjuk úgy, hogy másodrangú. Ezekre a tételekre jut évi x állami pénz. (Még mielőtt valaki rázendít a régi nótára: igen, azzal kalkulál a számítás, hogy márpedig y pénz ellopásra, elpazarlásra kerül. y mértékéről nincs hitelt érdemlő információnk.) Az álmok szerinti színvonalú működésükhöz ehhez képest 10x pénzre volna szükség. A puszta fennmaradásukhoz is több kell, mint x.

Mi ilyenkor a teendő? Az, hogy ha valakinek fontos a huszonnégyezer-kétszáznyolcvanhat tétel valamelyike, nekiáll kampányolni érte. Kitalál mindenféle kétezer oldalas előterjesztéseket, amelyekben a fél Világegyetemre hivatkozva bizonygatja, hogy az általa vitt tétel mennyire fontos nemzetgazdasági szinten, és hogy ha ez nem kapja meg a pénzét, akkor jövőre már a Nap se kel fel. A huszonnégyezer-kétszáznyolcvanhat tétel "birtokosai" összecsapnak, jól kinyírják egymást, és a nyertesek hazavihetik az x pénzt.

A pénztárca birtokosa pedig abban az évben is bejegyzi a megfelelő dokumentumba (persze nem ilyen egyértelműen, ahogy én, hanem virágnyelven), hogy:
- az adófizetők y pénze idén is ellopásra-elcseszésre-elpazarlásra került,
- az adófizetők x pénze idén is piszlicsáré játékokat játszók közé lett szórva, akik ennek hatására megnyugodtak és vízszintes farokcsóválásba kezdtek.

hm