"Jó, fussunk neki mégegyszer.
Semmi nem indokol olyan feltételezést, hogy a "jó gyümölcs" valamiféle domináns tulajdonság lenne.
Nem tudod, hogy mi az "adott tulajdonság", amivel kapcsolatban fejtegeted a domináns-recesszív öröklésmenetet, nem tudod, hogy igaz-e a kiindulási feltételezésed (azaz szabad-e egyáltalán domináns-recesszív öröklésmenettel magyarázni), és nem tudod, hogy hány gén befolyásolja a gyümölcsminőséget, és nem tudod, hogy azoknak milyen kombinációja ad számunkra jónak tartott termést.
Innentől a levegőben lóg az egész gondolatmeneted.
Azt viszont tudjuk, hogy egy gyümölcs fejlődése, érése során több ezer gén működése változik meg. Ennek alapján teljesen valószínűtlen, hogy 1-2 génes domináns öröklésmenetről egyáltalán beszélhetünk.
De azt nem tudjuk még, hogy melyik milyen módon befolyásolja a gyümölcs minőségét, melyik génnek melyik allélje domináns ill. recesszív, hol milyen dózisfüggések vannak, ki-ki felett episztatikus, és nem tudunk genotípushoz fenotípust rendelni.
A hibrid állományok leromlása, igen, köztudott. Már a hibrid növényről gyűjtött első generáció is hasad, és az egyedeinek többsége jelentős mértékben eltér majd a hibridétől, többnyire gyengébben terem majd. A további generációk pedig nem egyre gyengébbek lesznek, hanem beállnak egy stabil szintre, ahogy beáll egy viszonylagos egyensúlyi populáció.
Ennek viszont semmi köze az egyedi genetikai variációkhoz, amik egyes gyümölcsfajták különbözőségét adják. Gyümölcsfák keresztezésénél hibridvigorról/heterózishatásról és azt követő leromlásról értelme sincs beszélni, mivel a szülő fajták sem homozigóta, beltenyésztett vonalak."
A jó gyümölcs tényleg nem valamiféle domináns tulajdonság!
A szép szín, a jó cukorgyűjtő képesség, a zamat, íz és illatanyagok képződése viszont már köthető bizonyos génekhez, ami természetesen lehet domináns, recesszív, vagy követhet intermedier öröklődésmentet is. Természetesen ezek egy része lehet poligénes öröklődésű is.
Azonban a növénynemesítésban már vannak olyan technikák, amelyekkel ezek elkülöníthetők, és ismerni lehet egyes tulajdonságok öröklődésének h2 értékét is.
Adott tulajdonságra lehet szelektálni pl. szineződés, cukorgyűjtőképesség, stb. Minél kevesebb tulajdonságra szelektálunk, annál nagyobb lehet a kívánt cél elérése történő előrehaladás, és minél több tulajdonságra szelektálunk egyszerre, annál kisebb. Az is előfordulhat, hogy, ha több tulajdonságra szelektálunk egyszerre, akkor nem történik előrelépés, mert egyes tulajdonságok negatív korrelációban vannak egymással. Pl, nem lehet egyszerre gyümölcsnagyságra és bőtermő képességre szelektálni.
Erre találták ki azt a rendzsert, hogy egyes tulajdonságok szelektálására különböző vonalakat hoznak létre, melyek kombinálásával gyorsabb előrehaladás érhető el. Ez a hibridizáció alapja. Az egyes tulajdonságokra való szelektálással egészen az erőteljes beltenyésztéses leromlásig is elmennek, a vonalak közötti keresztezések mégis értékesebb növényeket hoznak létre.
Ma már nem úgy jönnek létre az gyümölcsfajták, mint Favrenné körtéje vagy Burbank magonca, hanem tudatos szelektálással és párosítással.
A hibrid állományokból szedett magokból kelt növények esetében a leromlás nem egyik generációról a másikra következik be, hanem fokozatos leromlást követően áll be egy átlagos szintre.
Nem tudjuk, hogy a gyümölcsfák esetében nem hozzák-e létre külföldön ezeket a vonalakat, a hibridizáció érdekében! Azt azért el kell ismernünk, hogy máshol előttünk járnak a gyümölcsnemesítésben. Mindazonáltal ezek nem kétéves programok, hanem generációintervallumtól függően lehet, hogy létrehozásuk egy élet munkája.
Remélem írásom további viták alapját képezi majd, mivel a tartalmas viták viszik előre a világot!
