Mottó: Hamis tanúvá lettél
saját hamis pörödnél.
hvg.hu: „Az előbb nagyon élesen bírálta a kormányt. Nincs egy éve, hogy a Babarczy-Bauer vitában ön – a Fidesz kétharmada mellett érvelve – egyebek mellett azt írta: »kifejezetten előnyös lenne egy kétharmados Fidesz-győzelem«. Azzal, amit az előbb elmondott, egyúttal önkritikát is gyakorolt? Másképpen: igaza volt Bauer Tamásnak?”.
Babarczy Eszter: „Van egy önkritika része. Bauernek igaza volt abban, amit azzal kapcsolatban jósolt, hogy a Fidesz mire készül a kétharmaddal. Ilyen szintű gátlástalanságot nem feltételeztem. Ennél sokkal jóindulatúbb voltam az akkor még csak leendő kormánnyal szemben. Az a véleményem, hogy minden, legitim módon hatalomra került kormány megérdemel bizonyos várakozó jóindulatot”.
Mint tudjuk, a Heller Ágnes-i önkritika lényege szerint: Szentember az, aki följelenti, besúgja, elárulja elvtársait, barátait, kollégáit. Heller szerint az áruló nem más, mint az égi Hit, Remény, Szeretet földi megtestesülése. Sőt az az ember, akiben nem bízhatnak többé barátai, ismerősei, maga a Bizalom. Hát hiszen ettől nem lehet benne megbízni. Mindez Ungvári professzor prókátori lelkéből így csapódik ki: „Ági”, a szent „Asszony”.
Anya, Leány és Szentléleknő.
E fórumrovatban pedig többszörösen dokumentált tény: olykor a poszthelleri Babarczy Eszter is Szentté magasztosul, ő persze még „csupán” közvetve.
tekipna válasz | 2010.10.31 00:10:31 © (18614)
Gerontkám, intravénásan adagolod magadnak Esztert? Te ettől a XXI. századi Jeanne d’Arctól totál padlót fogtál? Függő lettél? Gyógyíthatatlan Babarczy függő?
Előzmény: Gyurica úr (18613)
Helleri Szent Johanna. Aki legendás szerénysége okán (a HVG-ben) még csupán Jóindulatúvá, illetve „Sokkal Jóindulatúbbá” avatja magát önkritikája révén.
Amikor Babarczy önbírálatot gyakorol, nem azt mondja, hogy „marhaságot beszéltem korábban”, hanem azt magyarázza – amiként Heller is –, hogy a Fidesz történelmileg meghamisította az ő isteni jóindulatát. Babarczy jelen időben fogalmaz: „Az a véleményem, hogy minden, legitim módon hatalomra került kormány megérdemel bizonyos várakozó jóindulatot”.
Korábban is ez volt a véleménye, ma is ez a véleménye, vagyis – a lényeget tekintve – Babarczy álláspontja nem változott (az NSDAP 1933-as legitim hatalomra kerülésének ismeretében sem), ezért beszél Babarczy „minden kormányról” , ámde nem ezért fogalmaz önkritikusan. Orbán elzarándokolt az elhalt pápa boldoggá avatására, hogy „újra bűnbocsánattal töltekezzék fel”, és ezt nagyon jól tette, sőt el kéne zarándokolnia Heller Ágneshez is, hisz’ nemcsak Babarczy, maga Orbán is Hellertől tanulta a dialektikus önkritikát (illetve vice versa), ti. a „csak kicsit hazudtam” Orbánnál így hangzik: „én soha nem hazudtam”.
Babarczy a mai eszével is „várakozón jóindulatú” volna a Fidesszel szemben, mert nem lehet elégszer ismételni: „minden, legitim módon hatalomra került kormány megérdemel bizonyos várakozó jóindulatot”.
Értem. Csak azt nem értem, hol a beígért önkritika? Már az persze, amely nem a süket duma szintjén önkritika. Babarczy, Heller, mint a piaci sipisták: itt az önkritika, hol az önkritika…
Kérdem: abban áll a Babarczy-önbírálat, hogy Bauer Tamás anno méltatlanul volt szkeptikus?
Magyarán: Babarczy szövege ebbéli formájában is csalás, hamis öntanúzás, illetve az egész, ahogyan van, hazugság.
Láttam a Babarczy-Bauer-„vita” végső fázisát, nem szó szerint idézem, de a lényege pontosan ez volt:
Babarczy: Jó lesz, ha a Fidesz kétharmaddal nyer.
Bauer: Nem lesz jó, mert kétharmaddal az alkotmányt is módosíthatják.
Babarczy: Nem módosíthatják.
Bauer: De módosíthatják!
Babarczy: Nem!
Bauer: De!!
Babarczy: Nem!!!
Bauer: De!!!!
Kálmán Olga: ???
Tudniillik a műsorvezető sem tudta, lehet-e alkotmányt módosítani kétharmaddal (miként Bauer állította), vagy csak négyötöddel lehetséges (miként Babarczy állította), persze a vitavezetőnek ezt nem is kell tudnia, elég, ha vezeti a vitát, vagyis az, hogy mi áll a törvényben, mi nem, mi fekete, mi fehér, mi tény, mi nem tény, mennyi kétszer kettő stb., vitassák meg a tudós megvitatók! Ungarische dialóg.
Babarczy Eszternek gyönge párája nem volt arról, hogy mi áll az alkotmányban, mi olvasható az alkotmányozásról szóló törvényben, véleménye viszont volt a dologról. Babarczy-véleménye volt. Mely vélemény szerint nem az áll a törvényben, ami a törvényben áll. És miért nem? Azért, mert Babarczy Eszter sokkal jóindulatúbb annál, minthogy ne föltételezné, kétharmaddal nem lehetséges alkotmányt módosítani.
Nem hülyéskedek: ez a Babarczy-Bauer-„vita” veleje.
Babarczy szerint „Bauernek igaza volt abban, amit azzal kapcsolatban jósolt, hogy a Fidesz mire készül a kétharmaddal”.
Konkrétan miben volt „igaza” Bauernak?
A neves közgazdász így fogalmazott a „vitában”: „A rendszerváltó atyák úgy ítélték meg, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, amire a demokrácia épül, meg kell védeni a mindenkori többség túlhatalmi törekvéseitől, ezért kerültek ide az állami intézmények viszonyát szabályozó törvények”. Míg Babarczy azt állítja „vitacikkében”, hogy „Bauer Tamásnak nincs igaza”. És „Miért nincs igaza Bauer Tamásnak?” – kérdi a HVG-cikk címe. Hát valamiért nincs igaza, az biztos, mert ha igaza volna, akkor Bauer Tamás és Babarczy Eszter nem „vitáznának” egymással. Ám Babarczy álláspontja gyakorlatilag ennyi: Bauernak nincs igaza.
És hogy miért? Azt már Babarczy Eszter nem tudja.
Akkor én most megmondom, miért nincs (nemcsak nem volt, ma sincs) igaza Bauer Tamásnak. Azért, mert teljességgel érdektelen, hogy miként „ítélték meg” a dolgot a „rendszerváltó atyák”. Szakszerűbben fogalmazva: ki nem szarja le a „rendszerváltó atyák” „megítélését”?! Tudniillik, vagy arról van szó, hogy Bauer téved, a „rendszerváltó atyák” a kétharmadot kétharmadnak ítélték a maguk demokratikusan kollektív kobakjában (és ennyi), vagy arról van szó, hogy a „rendszerváltó atyák” dilettánsak voltak. Mert, ha igaza van Bauernak, és a „rendszerváltó atyák” valóban a „fékek és ellensúlyok rendszerére” óhajtották a „demokráciát építeni”, akkor egészen hülyén alkottak törvényt, ugyanis nem azt kodifikálták, amit akartak (jelesül, hogy a demokratikus „fékeket és ellensúlyokat” jogilag is garantálja az alkotmány), hanem összebarkácsoltak egy szimpla törvényt a szimpla kétharmados többség szükségességéről az alkotmány, a sarkalatos törvények módosításához. Magyarán: a „rendszerváltó atyák” korlátoltak voltak. Nem láttak a rendszerváltó orruknál tovább, mert, ha tovább láttak volna, legalább egy centiméterrel, akkor azt foglalják törvénybe (nem értek hozzá, csak hasra ütéssel) például, hogy kizárólag akkor módosítható az alkotmány, ha a mindenkori ellenzék mindenkori kétharmada (fele?, négyötöde?, mindegy, „atyai” megítélés kérdése) egyetért a változtatással. Ennyi lett volna. És akkor most nem kéne azon képzelegni, hogy anno mi fortyoghatott a „rendszerváltó atyák” fejében; azok elméjében, akikében amúgy intellektuálisan nemigen fortyogott semmi.
Nem beszélve arról, hogy Babarczy állítása így hangzott: „kétharmaddal legalább hatékonyabban lehet kormányozni” (egyébként Babarczy ennél nem mondott se többet, se kevesebbet). És ami persze hamis állítás, mert hatékonyan kormányozni nem kétharmaddal, hanem hozzáértéssel lehet, kulturált körülmények között nyilván, de ez most mellékes, mert nem erről folyt a Bauer-Babarczy-„vita”. Hanem Bauer (Babarczy fölvetése nyomán) diszkurzíve a „rendszerváltó atyák” (nem létező) bölcsességére hivatkozott. Bauer szerint azért kell most úgy élnünk, ahogyan azt Bauer előírja, mert anno a rövidlátó „atyák” is úgy „ítélték meg”, ahogyan most Bauer Tamás ítéli meg. Igen, csakhogy nagyon óvodás dolog ez, gyerekek, nem vita. Míg „füstösen” (smoky) így szól a kérdés: who the fuck is rendszerváltó atyák? Miért az az ultima ratio a mai vitában, hogy anno néhány magasra önfelkent „atya”: Bauer, Tölgyessy, Tamás Gáspár Miklós, Kis János, Sólyom László… s akik azóta ex cathedra állítottak már mindent (és mindennek az ellenkezőjét), szóval, hogy ezek az „atyák” miként „ítélték meg” a dolgot annakidején?
Racionális elv, hogy a sarkalatos törvények módosításához kelljen a parlamenti ellenzék egyetértése? Igen vagy nem? Ha igen, milyen módon történjék az ellenzék bevonása? Képviselőkként? Pártonként? És milyen mennyiségben? Ha racionális az elv, miért nincs kodifikálva? Miért csak a puszta kétharmad van jogilag szentesítve? A „rendszerváltó atyák” nem gondoltak arra, hogy az élet nem szürke teória? Hanem opálosan aranyló fa! Láthatóan nem gondoltak rá. Ezért iránytű ma is a vélelmük, megítélésük. Értem. Csak azt nem értem, hogy ha a „rendszerváltó atyák” fantáziája ennyire lapos (országló, történelem(de)formáló orruk ily kurta), miért épp ezen „atyák” flatulaporos megítélése most a perdöntő?
Az „atyáknak” iránymutató megítélésük van. Horribile dictu érvelés helyett.
Babarczy szerint „kétharmaddal legalább hatékonyabban lehet kormányozni”. Mire Bauer: „Gondolja csak végig Babarczy: ha a választási rendszert, a pártok finanszírozását, a média szabályozását vagy éppen a politikai jogok gyakorlását igazítja saját érdekeihez a kormánytöbbség, vajon, ha ezt a többséget a Fidesz adja, miért ne úgy tenné ezt, hogy az ellenzék cselekvési terét korlátozza, és ezzel a saját leválthatóságát tegye lehetetlenné? El tud képzelni ebben bárminemű önkorlátozást azok részéről, akiknek alapelve az »oszt jónapot«?”
Mire Babarczy válasza: el.
Kérdezem: ez vita? Hogy ki mit „tud elképzelni”?
Miféle értelmiségiek ezek?
Bauer (mint „rendszerváltó atya”) még azt sem tudja, hogy az „ellenzék cselekvési terét” részint a konstruktív bizalmatlansági elv, részint az általában vett (s nem az ellenzéki részvétellel kialakítandó!) kétharmadról szóló konkrét Bauer-törvény (értsd: a „rendszerváltó atyák” baueri „megítélése”) korlátozza. Magyarán az ellenzék mai „cselekvési terét” éppen Bauerék korábbi dilettantizmusa szűkíti. Helyesen? Helytelenül? Nem ezzel foglalkozom, ez engem kevéssé érdekel, szerintem ugyanis a kormányzás alapvetően nem jogi, hanem alapvetően politikai játék.
Vagyishogy Bauer dilettáns (legalábbis jogfilozófiailag), ez kétségtelen, ám Babarczy nem erről beszélt a „vitában”. Hanem infantilisan jósolgattak (mindketten), hogy ki mit tud elképzelni. És hogy kinek mi lakozik a szíve mélyén. Fideszi fintor: egyik jósnak sem lett igaza! Mert a Fidesz nem módosította az alkotmányt.
Babarczy: „bármilyen jelzővel illetjük szívünk mélyén egyik vagy másik pártot, vezetőit vagy főkorifeusait, nem beszélve vállalkozói hátterükről, ez még nem igazol semmit”.
Valóban? Nem igazol semmit? Jó, hogy ezt is megtudtuk a Bauer-Babarczy vitából: az, amivel a szívünk mélyén illetünk valakit, nem igazol semmit. És ha a szívünk tetején illetjük az illetőt? Ugye?! Erről már nem beszélnek a tudósok. Az önkritika sem erről szól, hanem arról, hogy mennyire jóindulatú volt az önkritikus az ő szíve legmélyén. Egyik jellemző mozzanata a „vitának”: Babarczy szerint „nem lesz királyság vagy diktatúra, még ha egyesek vágynának is rá. Vannak kétségeim afelől is, hogy egyáltalán lehetne-e ilyen radikálisan módosítani az alkotmányt. Mert tegyük fel, hogy a jelenleg hatályban lévő, sokszorosan módosított alkotmányban a hatalomgyakorlásra vonatkozó összes passzust módosítani kívánja a kétharmad birtokában lévő párt. Az Alkotmánybíróságnak volna ehhez néhány szava, feltehetőleg felvonná kollektív szemöldökét”.
Feltehetőleg. Vagy nem feltehetőleg. Egyébként itt Babarczy nem a „felvonná”, hanem az „összevonná” igét szerette volna kipoénkodni magából, csak hát, vagy nem olvasta Móriczot, vagy pediglen szerinte az Alkotmánybíróság nem egy Rózsa Sándor, amely a lovát ugrassa; és közben csodálkozik ugyebár („felvonja szemöldökét”), hogy jé, betyáros egy királyság lesz itten?!?!
Kicsit bunkó a csaj, originálisan tahó. Akár taxizhatna is az Andrássy úton.
És Bauer?
Kérdezem: az Atya milyen alapon „vitázik” azzal a Leánnyal, akinek egyetlen állítása nincs? Csak összevissza jópofizó föltevései vannak. Már a Békesi-féle „kamatadó” megsemmisítése, majd alig néhány hónap múltán Rabár-féle „kamatadóként” való legitimálása óta tudható, hogy az Alkotmánybíróság politizál is, ha jónak látja. Az ő „kollektív szemöldökével” politizál. Az Alkotmánybíróság a királyságot is alkotmányosnak (alkotmányos királyságnak) ítéli, amennyiben úgy látja helyénvalónak. Jogilag minden mindenből levezethető.
Egyébként pedig, a két állítás, mely szerint (1) „kétharmaddal hatékonyabban lehet kormányozni”, illetve (2) az Alkotmánybíróság „felvonná kollektív szemöldökét”, szögesen mond ellent egymásnak. Mert, ha az Alkotmánybíróság királyságügyben felvonhatja „kollektív szemöldökét”, akkor miért éppen vizitdíj-ügyben, média-ügyben ne vonhatná föl? Már amennyiben fölvonni akarja. Illetve sag’schon, ha akarja, ha nem, mert lényegileg nem a politika teszi, amit az Alkotmánybíróság diktál, hanem fordítva. Az Alkotmánybíróság is politikai intézmény, nem a föld fölött lebegő (bozontos szemöldökű) kerubok intakt testülete. Egy-egy meghatározó alkotmánybírósági döntést (azon belül bírói „ellenvéleményt”, „párhuzamos indoklást”) politikai alku előz meg, s ez oly nyilvánvaló, mint az, hogy a „rendszerváltó atyák” nem tudták annakidején, mi a különbség a puszta parlamenti kétharmad, illetve az ellenzéki akarat figyelembevételének jogi garantálása között.
Bauer, Heller, Ungvári, Babarczy… ezek az emberek, ezek a „vitapartnerek” dominálják a jogalkotást, a politikát, a közéletet, a közgondolkodást. Nagyjából olyanok, mint a tök.
Vagyis én azt nem értem, hogy egyáltalán, miként működik ez az egész szarság, legalább annyira, amennyire működik?!
