Erre azt tudnám mondani, hogy a Hunok sosem gondolták, hogy Izrael népe el fogja őket pusztítani. Az viszont általános tény, hogy a Hunok sokszor kalandoztak nyugatra és ott néha építettek (lásd Avar-Etruszk birodalom), sokszor meg pusztítottak. A Hunok specialitása egyébként a rengeteg ló volt, amely a tengeri népekre nem volt jellemző. A különbség oka valószínűleg abból fakadt, hogy a hunok központja nem tengerparton volt, így nekik a ló fontosabb volt, mint másoknak. A helyzet az, hogy a kor aktualitásai bizonyára befolyásolták az akkor leírt anyagokat. A hunok oldaláról nézve az egykor volt Atlantiszi népek (máskor tengeri, olykor sáska népeknek nevezettek) ellenségek voltak, pontosabban azt gondolták róluk, hogy kevésbé műveltek, alapvetően a háborúskodásra voltak nevelve, s ebből adódóan a gyakori terjeszkedési próbálkozásaikat még idejekorán meg kellett akadályozni. A nyugati, azaz tengeri népek persze ugyanezt gondolták a hunokról, azaz ennek megfelelően a hunokat barbároknak, gyilkológépeknek, illetve potenciális fenyegetésnek állították be. Szerintem egyik oldal sem volt jobb a másiknál, már ami a háborús bűnöket illeti (most nem kizárólag Izraelre gondolok, hanem az összes nyugati, avagy tengeri népre).