Góg allegorikus látomása (38,1–39,29). Mivel a 37,26-28. szakasz szavai közvetlenül előkészítik a 40–48. fejezeteket, a Góg elleni beszédek sajátos helyet foglalnak el, mint valamiféle második zárójelenet, amely eszkatológikus kifejezésekkel összegzi Izrael újjászületését, valamint kozmikus és mitológiai távlatokba helyezi az előző fejezetek ígéreteit. Négy jövendölés építi fel az egységet: a 38,1-16 Góg kitartó támadását írja le Isten országának népe ellen; 38,17-23 a válaszcsapás leírása; a 39,1-16 az isteni győzelem bemutatása; végül a 39,17-29 összegzi a megelőző fejezetek főbb témáit az isteni dicsőséggel (kābôd) kapcsolatban. A nyelvezet nyilvánvalóan a Dániel könyvében (20,21-24) és az Úsz-ben olvasható apokaliptikának korai előfutára (ld. P. D. Hanson: The Dawn of Apocalyptic, Philadelphia 1976). A 38–39. és a 40–48. fejezetek közösen egy végső ellenséges támadást mutatnak be Isten hegyei ellen, amelynek a kudarca csak tovább segíti Isten további tartózkodásának szentséges tündöklését.

     (a) Góg támadása Izrael ellen (38,1-16). 2. Góg: Ez a név ismeretlen. Néhányan úgy vélik, hogy Gyges-t, Lídia királyát takarja, de sokkal inkább a név azért lett kitalálva, hogy rímeljen a Ter 10,2-ben említett Magóg messzi É-i földjére. Góg jelképezi Izrael összes ellenségét, akik a hagyomány szerint É-ról jönnek (ld. Jer 4,6; 6,1). Talán valamilyen isteni mítoszt utánoz, amely Isten lakhelyét É-ra teszi (Iz 14,13; Zsolt 48,2). 10. tervet eszelsz ki: Az 1-9. és a 16. versekben a szöveg burkoltan arra céloz, hogy Gógot Isten neveli fel. Itt a gonoszságot egyedül az emberi cselekvő személynek tulajdonítja, hogy Istent felmentse bármiféle bűnös cselekedet vádja alól. 12. földnek köldökét: Mitikus kifejezés, amely a teremtés kezdetének helyét szimbolizálja, és ahol igen közvetlen a kapcsolat az istenivel. Az újjászületett Izrael lakozik ezen a helyen, az új Jeruzsálemben.

     (b) Isten harca Góg ellen (38,17-23). Ez a jövendölés az előző szakasz 3. versének kiteljesedése. A heves vihar és földrengés nyelvi megjelentése, mint teofánia számos helyen előfordul a Bibliában: Kiv 19,16; 20,18; Zsolt 18,7-15; Iz 24,17-19; Hab 3,1-15; 22. dögvésszel, vérontással: Isten ugyanolyan módon bünteti meg Gógot, ahogyan az Izrael ellen művelte gonoszságait az 5-7 fejezetben.

      (c) Isten Góg felett aratott győzelme (39,1-16). Ugyanúgy kezdődik a jövendölés, ahogyan a 38,1-3-ban olvashatjuk: Isten győzelemét hasonlítja össze Góg támadásainak beszámolójával. 7. szent nevemet: Ez köti össze Ezekielt Isten kultikus elnevezésének használatával az Izajás hagyományban: „Izrael szentjét” (Iz 1,4; 5,19; 19,24; 10,17; 12,6, stb.). 9. hét esztendőn át: Ez a hét esztendő és a 12. versben a hét hónap említése jelképezi az ellenség teljes megsemmisítését az ütközetben. Tehát Góg sírja nem Izrael megszentelt földjén lesz majd. 16. Amóna: különös etiológiával állunk szemben: a héb. hāmôn szó „hadsereget”, illetve „sokaságot” jelent, ahogyan a 11. és a 15. versben is olvasható.

      (d) Isten dicsőségét mindenki megismeri (39,17-29). A 17-20. versek egy nagy áldozati ünnepről számolnak be, ahol az ellenség az áldozat és Isten teremtményei az áldozat bemutatói, akik dicsőségbe emelik Istent ünneplésük által. Apokaliptikus és mitikus felhangjai is vannak a leírásnak, mint az Iz 25-ben, és hasonló ábrázolással találkozhatunk Iz 34,6-ban és Jer 12,9-ben is. A 21-29. versek a 33-37 fejezetek fő témájának összefoglalása. Minden, ami kinyilatkoztatásra került eddig a könyvben, az ítélet és az újjászületés, egyetlen célt szolgálnak: tanúságot tesznek Isten lelke által véghezvitt dicsőséges és szent cselekedetekről.